Írta: Szabó Rita dr.
Meghatározás: a calicivírus fertőzés minden életkorban előforduló, hasmenéssel és/vagy hányással járó fertőző betegség.
Epidemiológia: az emésztőrendszeri fertőzések leggyakoribb típusa. A közösségekbe (pl. óvodák, iskolák kórházak, szállodák) kerülve gyorsan terjed és rövid idő alatt sok (akár 50-100) ember megbetegedését okozhatja, legtöbbször az elégtelen higiénés intézkedések miatt. Kizárólag emberről emberre terjed, elsősorban a fertőzött széklettel szennyeződött ivóvízzel – és élelmiszerekkel (pl. zöldségek, gyümölcsök, kagylók), de a közvetlen (pl. kézmosás hiánya) és közvetett kontaktusnak (pl. élelmiszert kezelő fertőzött személy vagy a kórokozóval szennyezett felületek megérintése) és a hányás során keletkező apró cseppek (aeroszol) is fontos szerepe van. Lappangási ideje néhány óra, maximum 1-2 nap. A beteg a tünetek megjelenése előtt és a tünetek megszűnését követő 48 órában is megfertőzhet más embereket. A kórokozó a székletben 10-14 napig, legyengült immunrendszer esetén akár egy évig megtalálható. A fertőzést követően nem alakul ki immunitás, így a betegségen átesett személy bármikor újrafertőződhet. Jellemzően az őszi, téli és tavaszi hónapokban fordul elő.
Kórokozó: a calicivírus, melynek humán kóroki szerepét csak az 1970-es években fedezték fel (1. ábra). A fertőzés kialakulásához nagyon kevés kórokozószám is elegendő. A környezeti hatásoknak ellenálló (pl. a vezetékes ivóvíz klorid-koncentrációja, alkohol, savas vegyületek, 60oC alatti hőmérséklet), az élettelen felületeken napokig is életképes maradhat.
- ábra. A calicivírus elektronmikroszkópos képe
Patomechanizmus: a vírus a vékonybélbolyokat károsítja. A szaporodó vírusok zsírfelszívódási és motilitási zavart okoznak, melyek felelősek a jellemző tünetek kialakulásáért.
Tünetek: jellemző tünete a hirtelen jelentkező hányás és/vagy hasmenés, de hasi fájdalom, gyengeség, fejfájás és hőemelkedés is előfordulhat. A súlyosnak tűnő állapot órák alatt is látványosan javulhat, a fertőzés általában 12-60 óra alatt lezajlik. A legtöbb esetben enyhe lefolyású, de jelentős folyadékveszteséggel jár, így a kisgyermekeknél, az időseknél és a legyengült szervezetű betegeknél a kiszáradás szövődményeként veseelégtelenség is kialakulhat.
Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, a hasmenéses székletminta laboratóriumi vizsgálata.
Kezelés: csak tüneti terápia lehetséges. Bőséges folyadékpótlás, illetve hányáscsillapító gyógyszer adása javasolt.
Megelőzés: a vírushordozók elkerülése és a gyakori kézmosás.
Teendők a beteg környezetében: a beteg testváladékaival (pl. hányadék, széklet) szennyeződött eszközök és felületek tisztítását és fertőtlenítését a szennyeződést követően azonnal el kell végezni. Javasolt a napi rutinszerű takarítás kiegészítése fertőtlenítő takarítással, melyet naponta legalább két alkalommal el kell végezni, valamint a gyakori kézmosás.
Felhasznált irodalom
- Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013.
- Enserink R, Mughini-Gras L, Duizer E, et al. Risk factors for gastroenteritis in child day care. Epidemiol Infect, 2015; 143:2707-2720.
- Enserink R, van den Wijngaard C, Bruijning-Verhagen P, et al. Gastroenteritis attributable to 16 enteropathogens in children attending day care: significant effects of rotavirus, norovirus, astrovirus, Cryptosporidium and Giardia. Pediatr Infect Dis J, 2015; 34:5-10.
- Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998.
- Pankhurst L, Cloutman-Green E, Canales M, et al. Routine monitoring of adenovirus and norovirus within the health care environment. Am J Infect Control, 2014; 42:1229-1232.
- Takács M. (szerk.): Klinikai és járványügyi virológia. Budapest, Vox Medica Kiadó Kft., 2011.
