Lyme-kór

Meghatározás: a Lyme-kór (borrelózis) a védőoltással nem védett személyek leggyakoribb, a kórokozóval fertőzött kullancsok által terjesztett betegsége. 

Epidemiológia: hazánkban mind a fertőzött területek nagysága, mind a betegek száma folyamatosan emelkedik. Leggyakrabban a 6-9 éves gyermekek és az 50 év feletti felnőttek között fordul elő. 2015-ben a bejelentések száma (1420) az előző évi betegszámnak (615) majdnem a duplája volt. A Lyme-kórt kiváltó baktériumot az Ixodes ricinus kullancsfajta hordozza, amelynek az emésztőrendszerében él. 

A kullancsok elsősorban füves területeken, az erdőkben és a vízpartokon élnek, de a városi parkokban, kertekben, a kő- és farakások alatt, valamint a lakásban (pl. kutya szőrén bekerülve) is megtalálhatók. Magyarországon a kullancsok elterjedése területi jellegzetességeket mutat. Főként Északnyugat-Magyarország megyéiben és Budapest külső budai kerületeiben gyakoribbak a fertőzött kullancsok. 

A levelek, fűszálak fonákján tartózkodnak, ahonnan könnyen a bőrhöz, a szőrhöz vagy a ruházathoz tapadnak, ahonnan a számukra megfelelő helyre vándorolnak. Leggyakrabban a fejen, a fül mögötti területen vagy a testhajlatokban, egy speciális „ragasztóval” rögzítik magukat, majd megkezdik a vérszívást, melynek eredményeképpen az eredeti méretük sokszorosára duzzadnak. Ezután eleresztik az „áldozatukat” és elrejtőznek. A lappangás akár három hónapig is tarthat. A betegség lefolyása után nem alakul ki immunitás, emiatt a fertőzésen átesett személy bármikor újrafertőződhet. Leggyakrabban a kullancsszezon kezdetén, márciusban fordul elő, de az eltérő időjárás (a szokásos hidegebb tavasz vagy melegebb tél) miatt később vagy korábban is aktivizálódhatnak.

Kórokozó: a Borrelia burgdorferi sensu lato nevű baktérium, mely az embereket és a kutyákat betegíti meg. Ezen kívül még négyféle, Európában is megtalálható Borrelia baktérium okozhatja a betegséget. A Borrelia afzelii bőrgyógyászati, a Borrelia garinii idegrendszeri, a Borrelia burgdorferi sensu stricto ízületi és mozgásszervi betegségeket okoz, a Borrelia spielmanii kórokozó szerepének vizsgálata pedig klinikai kutatások tárgyát képezi. A kórokozó képes néhány állatban (pl. kullancs, egér, rigó, fácán, sirály) azok megbetegítése nélkül túlélni (ún. rezervoár állatok). A kullancsfajták közül csak az Ixodes ricinus hordozza a kórokozót, de azok közül sem mindegyik egyed fertőzött. 

Patomechanizmus: a kullancs gyomrában szaporodó kórokozók a legalább 24 órája tartó vérszívás során vagy a kullancs eltávolításakor jutnak a szervezetbe. A vérszívás helyéről a vérárammal és a szövetek közt vándorolva terjednek tovább. Néhány nap múlva a nyirok- és véráramba, majd a különböző szervekbe (pl. szívizom, ízületek) kerülve, az immunrendszer állapotától függően alakítja ki a tüneteket. 

Tünetek: mivel a kullancs a csípés helyét „érzéstelenítő szerrel” fájdalommentessé teszi, a csípés gyakran észrevétlen marad és a tünetek kialakulásakor a seb már is begyógyult, a tünetek kiváltó oka sokszor nem egyértelmű. Indokolatlan fáradékonyság, felső légúti hurutos tünetek, izom- és ízületi fájdalom, arcidegbénulás jelezheti a Lyme-kórt. A gyermekek fülcimpáján fájdalmatlan, mogyorónyi nagyságú lilás csomó jelenhet meg, amely kezelés nélkül hónapokig fennállhat. A tünetek „súlyosságát” leginkább az immunrendszer állapota határozza meg. Az egyetlen jellegzetes tünete a kullancscsípés körül megjelenő, körkörösen terjedő, viszkető bőrpír, az ún. Lyme-folt, amely a betegség kezdeti stádiumában, a fertőzöttek felénél jelentkezhet. A betegség következő szakaszában – kezeletlen esetben, gyakran hónapokig vagy évekig tartó tünetmentes időszak után – alakulhat ki a krónikus szívizom- és a csillapíthatatlan fájdalommal járó ízületi gyulladás.
Súlyos esetben ideggyulladások is kialakulhatnak, melyek akár bénulással is végződhetnek. 

Vizsgálatok: általános orvosi és bőrgyógyászati vizsgálat, vérvizsgálat (specifikus ellenanyagok kimutatása) csak a jellegzetes tünetek és a megfelelő anamnézis (pl. a kullancscsípés ténye) esetén indokolt. 

Kezelés: a Lyme-kór antibiotikumokkal hatékonyan kezelhető. A szövődmények (pl. szívizom- vagy ízületi gyulladás) kialakulása esetén speciális terápia szükséges. 

Megelőzés: a megelőzés legegyszerűbb módja a kullancsok elleni védekezés. Az erdős, füves, vizes területeken való tevékenységek (pl. kirándulás, erdészeti munka) során ajánlott a zárt öltözet (pl. zokniba tűrt nadrágszár) és a kullancsriasztó szerek használata. Ezt követően javasolt a test alaposan vizsgálata. Kullancs észlelése esetén mielőbb el kell távolítani speciális kullancs-csipesszel (szemöldökcsipesz is megfelelő) az óramutató járásával ellentétes irányba csavarva. Ha a kullancs feje beleszakad a bőrbe, pár nap múlva magától kilökődik, és nem okoz fertőzést (a gyomrában vannak a kórokozók). A kullancs eltávolítása után napokig tartó lokális fájdalom, bőrgyulladás jelentkezhet. 

Teendők a beteg környezetében: speciális járványügyi teendőkre nincs szükség. 

Felhasznált irodalom

  • Az Emberi Erőforrások Minisztériuma módszertani levele a 2017. év védőoltásokról. Egészségügyi Közlöny, 2017; 66: 2184-2216.
  • Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013. 
  • Csohán Á, Krisztalovics K, Molnár Zs, et al. Az Országos Epidemiológiai Központ előzetes jelentése a 2015. évben bejelentett fertőző megbetegedésekről. Epinfo, 2016; 23: 309-326.
  • Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
  • Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
  • Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998. 
  • 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről

 

1