Szélmalmaink
Barcs István dr.
Gyakran halljuk, hogy gyorsuló világban élünk. Azt is hallottam egyszer, hogy a csiga is örül annak, hogy lassan megy. Amikor rájött, hogy rossz irányba indult.
(…)
Elsődleges, másodlagos, harmadlagos. Belső és külső forrású.
A tavalyi évben, 2023-ban hangzott el először a magyar egészségügy felelős vezetői szájából, hogy az egészségügyi ellátással összefüggően fellépő fertőzések, a többnyire továbbra is nozokomiális fertőzésekként említett infekciók száma soha sem lehet nulla. Nem lehet, mert egy részük nem emberi gondatlanságból lép fel, nem csinálják, nem okozzuk, hanem lesznek. Történnek. A nozokomiális fertőzéseknek a kialakulásuk, eredetük és dinamikájuk szerint is létezik egy felosztása, és ez a gyakorlat szempontjából jóval fontosabb, mint hogy mely szerveket, szervrendszereket érintve jelentkeznek. A primer, szekunder és tercier fertőzésekre gondolok.
(…)
Primer
Hogy miért olyan fontos ez? Mert választ ad a miértekre és a miért nemekre. Röviden, még egyszer összefoglalva: A felvételt követően leghamarabb, az első két héten belül fellépő fertőzések endogén eredetűek, azaz a test saját flórájából, a bőrt, nyálkahártyákat vagy a tápcsatornát belakó mikrobiomból, a rezidens flórából indulnak ki. A primer endogén fertőzések kiváltó oka az, hogy a szervezet aktuális felkészültsége fertőzések kivédésére átmenetileg csökken, a fogékonysága megnő alapbetegsége és még számos tényező miatt, amik között a betegség miatti félelmek sokkja se hanyagolható el. Autoinfekció, de annak is az a fajtája, amit a mi saját sejtjeink okoznak, még ha nem is a Homo sapiens genomjával rendelkeznek. A mi baktériumaink, nem külső forrásból származók. (…) Baráti tűz, katonai terminológiával élve. A megelőzés terén sok lehetőség nincs. A szovjet lőszeresládákon állítólag ez a felirat állt: ezzel soha ne takarékoskodj! A mikrobiológiai vizsgálatokkal se szabad takarékoskodni! Nem ezen kell spórolni. A sok tenyésztés segít felismerni az induló fertőzést, annak kezdeti állapotában is. És nem mellesleg, ezzel költségeket segít megtakarítani.
Szekunder
Néhány hetes kórházi tartózkodást követően a beteg elkezd kolonizálódni olyan mikrobákkal, amelyeket nem ő hozott magával, hanem ott helyben akvirált. Az ápoló-gyógyító személyzet flórájából, pl. érintés útján, a levegőből, a tárgyak felszínéről… Olyan baktériumokkal, amelyek már kiszelektálódhattak, több beteg gyógyítása során találkoztak antibiotikumokkal, fertőtlenítő szerekkel és ellenállóvá váltan visszakerültek rezervoárjukba, hogy újabb betegeket kolonizálhassanak, virulenciájukban megerősödve, rezisztensen. A kolonizációt ha bekövetkezett, fertőzés követheti. Szekunder, és endogén, hiszen már a betegen, az ő flórájában előzetesen megtelepedve válnak fertőzést okozóvá. A megelőzésben a beteg rendszeres infektológiai felülvizsgálata, a tünetek jelentkezésének figyelése mellett a klasszikus kórházhigiénés eszköztár segít: a fertőtlenítések (kéz, levegő, tárgyak, eszközök, textíliák, fertőtlenítő felmosás… ), védőruházat, szájmaszk, a megelőző rendszabályok betartása és betartatása a látogatókkal, védőoltások és szűrővizsgálatok a betegfelvételkor vagy azt megelőzően, a dolgozók esetében pedig rendszeresen. Mert pl. az MRSA felbukkanása megelőzhető. És természetesen sok mikrobiológiai vizsgálat, beleértve a gyakran feleslegesnek minősített surveillence (követő) tenyészeteket is, amik nem fogják a klinikust megzavarni, ha a mikrobiológussal konzultálva megtanulja a kolonizációt az infekciótól elkülöníteni, a pozitív tenyésztési eredményt a tünetekkel, a klinikai állapottal összevetésben azonosítani, de ha a tünetek jelentkeznének, a valószínű kórokozó neve és érzékenysége már a kezükben van.
Tercier
Huzamos kórházi tartózkodás, különösen gyakori eszközös beavatkozások mellett, típusosan intenzív ellátáshoz társulva léphetnek fel a legritkább típusba tartozó tercier, immár kívülről induló exogén fertőzések. Ezek gondatlanságból, az előírások be nem tartásából jönnek létre, az invazív beavatkozások során vagy a fertőtlenítés/sterilezés szabályainak elmulasztása állnak a háttérben. Egyértelmű a felelősség miattuk, de ritkák. Mivel a fertőzések ilyen jellegű besorolásáról nincsenek hazai adataink, számukat pontosan nem ismerjük (külföldi intenzív osztályokról 15%-os részesedésükről olvastam az összes ellátással kapcsolatos fertőzés között), de egybemosni az első két kategóriával nem lehet, ami pedig gyakorta megesik.
Offenzíva, defenzíva
(…) kételkednek a szamárköhögés elleni védőoltásban. Mert évtizedek óta nincs a betegség, mégis kötelező a védőoltás. És megtagadják, vagy hamis igazolásokat szereznek be jó pénzért vagy véleményazonossági alapon. És lám, itt a következmény. Mert a védőoltás nem a kórokozó ellen irányul, csak a pertussis toxinja ellen. A Bordetella pertussis toxintermelő törzsei így akadálytalanul szaporodnak egy oltott légútjaiban, és okozhatnak banális fertőzést, de a halálos szamárköhögést nem! És ugyanez igaz a diftériára is. A toxintermelő Corynebacterium diphtheriae nem okoz torokgyíkot, legfeljebb tüszős mandulagyulladást egy olyan személyben, aki megkapta a DiTe és DiPerTe oltási sorozatot, amiben ugye nem hal meg, többnyire a kórokozó se válik ismertté. Mégis melyik gégész vagy háziorvos kér egy ilyen triviális kórkép kapcsán mikrobiológiai diagnózist?
És már tudjuk, hogy a koronavírus rettegett tüskefehérjéje ellen irányuló immunválasz megvédhet ugyan a legsúlyosabb formájú kórkép, a pneumonia kialakulásától, de a vírus egyéb szervrendszereket is képes megbetegíteni, amelyek kimenetele lehet igencsak súlyos. Még ha a közvélemény kétségbe vonja is ezek után a védőoltás hasznát.
A kételkedés, vagy inkább a járványügyi kommunikáció „józan gondolkodáson alapuló” kétségbe vonása sok formában megnyilvánul. Persze, pont másfél méter távolság óv meg a fertőzéstől?; a vírus milyen apró, mégis a szám elé tett textildarab kiszűri?; a szennyvízből akarják megjósolni a fertőzések növekedését?, stb. Mindnek megvannak a magyarázatai, de ha el is hangzanak, az internet népe nem hisz bennük. Ahogy abban sem, hogy aki oltást kapott, de valami (biológiai) ok miatt nem alakult ki benne teljes fokú immunválasz, az képes az oltási igazolványa ellenére is megfertőződni. Ezért járvány esetén egy oltatlan úgy működik, mint egy terrorista kiképző központ: egy viszonylag gyenge virulenciával rendelkező kórokozót ha megfertőzi őt, mivel őbenne az ellenállás teljes hiánya mellett fog szaporodni-sokasodni, jóval virulensebb formában és nagyobb számban fogja üríteni. Olyan számban és olyan megerősödött, kiképzett patogénként, hogy még egy védett, nem csak egyszerűen oltott személyt is megfertőzhet. Minden oltatlan ember lék a nyájimmunitáson.
A véleményformáló véleménynyilvánítások
Néhány példa azokból, amik – mondhatják – legyintésnél többet nem érdemelnek, de hatásuk messzebb érhet, és indikátorai a közhangulatnak. Aminek következményei szintén messzebb érhetnek.
Duda Ernő, az ismert és (nemzetközileg valóban) elismert immunológus a Népszavában 2021. áprilisában megjelent riportban amellett érvelt, ahogy a COVID-19 járvány megfékezése érdekében meghozott járványügyi intézkedések sokak által követelt visszavonása még nem volt indokolt, a védőoltást pedig kötelezővé kellene tenni. Egy ezt átvevő online platform fb oldalának egyik kommentelője ehhez a következőket fűzte hozzá hatalmas öntudattal: „Valaki magyarázza már el ennek a gyagyásnak, hogy mit jelent az, hogy demokrácia.” Egy szépészeti ágazatban dolgozó (ha jól emlékszem) életmódszakértő vs immunológus. Mert mi, gyagyások megérdemeljük.
(…)
Természetesen mindig előfordulnak támadások. De nem mindegy, mikor, milyen irányból és milyen módon érik azt, aki áldozatkészen, ereje teljes megfeszítésével végzi – nem munkáját! – hivatását. Értünk, nem a pénzért, a dicsőségért. Az egészségügyi szolgálat, a gyógyítás folyamatos küzdelem. Harc a beteg életéért, az egészség megőrzéséért vagy helyreállításáért, a közösség megóvásáért a rá fenyegető veszedelmek ellen. Frontszolgálat fegyverszünet nélkül. A kórházi orvos, a háziorvos, a védőnő… Lehetne hosszan sorolni. Az első vonalban küzdenek, sokszor magukra hagyatottan. Ezért méltánytalan, ha támadás indul ellenük, egészségügyi dolgozók ellen azok részéről, akiket védenek, szolgálnak, vagy akiktől támogatást, segítséget remélnének. Fotelből, irodából, távolból.
Keleti Márton 1965-ben forgatott klasszikus filmjében, a Tizedes meg a többiekben van egy apró jelenet, amire kevesen emlékeznek. Molnár tizedes (Sinkovits Imre) a kényszersorozott fiatal férfiak elengedésére kéri a pártszolgálatost (Agárdy Gábor), aki azonnal pisztolyt fog rá. Ekkor közbelép a szabadon engedett Szíjártó István munkaszolgálatos (Molnár Tibor) a kapott géppisztolyával: Meddig voltál a fronton? Te fegyvert fogsz egy frontkatonára?!
(A helyzet) egyre inkább Litkai Gergely Ismeretlen Petőfi című jelenetére hasonlít (…) amelyben H. Palkovics István irodalomtörténésszel, akinek most jelent meg Petőfi Sándor – Legenda és valóság című kötete Szinetárszki László hidegburkoló vitázik.
Végezetül álljon itt, az egészségügy hitvallásaként akár a következő pár sor: „A fontos az, hogy dolgoztál, és hitted, hogy érdemes. Most pedig eredj haza. Ne gondolj arra, amit láttál. Csak dolgozzál tovább. Mert mialatt dolgozol, érzed, hogy élsz…” – zárja Tormay Cécile Te csak dolgozzál című elbeszélését.
(…)
A teljes írás elolvasható az Integráló Infekciókontroll III. évf. 3. számában az iik.hu oldalon.
