Amőbiázis

Epidemiológia: az amőbiázis évente kb. 50 millió embert érint. Leggyakrabban azokban a fejlődő, trópusi és szubtrópusi országokban fordul elő, ahol a higiénés körülmények nem megfelelőek. A fejlett országokban az ázsiai országokból érkező emberek, a homoszexuális férfiak, az immunhiányos betegségben szenvedők, a trópusi országokba utazók és a bentlakásos szociális intézményekben élők nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Hazánkban 2015-ben 19 eset fordult elő. A paraztita a széklettel szennyezett étel vagy ital elfogyasztása során kerül a fogékony szervezetbe, de direkt kontaktussal (pl. kézmosás hiánya, pelenkacsere, oro-anális szexuális együttlét) is átadható. A fertőzés lappangási ideje 1 héttől 4 hónapig terjedhet. A fertőzőképesség a parazita cisztáinak a szervezetből történő kiürüléséig tart. A fertőzés után nem alakul ki immunitás, a betegek a későbbiekben bármikor újrafertőződhetnek.

Kórokozó: az Entamoeba histolytica nevű egysejtű parazita, mely a széklettel szennyezett talajban, vízben és az ezekkel kontaminálódott élelmiszerek felületén található meg. Két megjelenési formája ismert: a mozgó, táplálkozó, szaporodó trofozoita és a kedvezőtlen környezeti tényezők hatására kialakuló, burokkal körülvett ciszta, mely a nedves környezetben hetekig életképes marad. A ciszták bizonyos fertőtlenítőszerekkel (pl. klór) szemben ellenállók, viszont jód, magas hőmérséklet és fagy hatására hamar elpusztulnak.

Patomechanizmus: a szervezetbe kerülő cisztákból a vékonybélben kifejlődnek a trofozoiták, amelyek a vastagbélbe jutva megkezdik a szaporodásukat, valamint az enzimjeik által feloldott hámsejtekkel táplálkoznak. Ez utóbbi következményeként a vastagbél falán fekélyek alakulnak ki, illetve a bélfalon keresztül átterjedhet a hashártyára és a vérkeringésen keresztül más szervekben (leggyakrabban a májban) tályogok kialakulásához vezethet.

Tünetek: a lappangási időt követően jellemzően étvágytalanság, láz, hasi fájdalom, görcsök és hasmenés (súlyos esetben véres) jelentkezik, de a leggyakoribb (kb. 90%) a tünetmentes forma. Súlyos esetben szövődményként bélvérzés, a bélfal átlyukadását követő hashártyagyulladás vagy bélezáródás fordulhat elő.

Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, a széklet mikrobiológiai vizsgálata (ciszták jelenléte), vastagbélből vett szövetminta mikrobiológiai vizsgálata (trofozoiták jelenléte), vérvizsgálat (ellenanyagok kimutatása). 

Kezelés: a választandó antibiotikus szer a klinikai megjelenési formától függ. A tünetes beteget a klinikai gyógyulásig (az antibiotikus kezelés befejezése után 48 óra múlva elkezdett, 2 egymást követő napon vett negatív eredményű székletminta) el kell különíteni. 

Megelőzés: a személyi higiéné (pl. rendszeres kézmosás) betartása, az élelmiszerek megfelelő előkészítése (pl. a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztás előtti alapos mosása), valamint a környezet szennyvíztől való védelme (pl. körülkerített játszótér) alapvető fontosságú.

Teendők a beteg környezetében: a beteggel érintkezett és a vele közvetlen kapcsolatban álló személyek (pl. egy háztartásban élő családtagok, szexuális partner) székletének mikrobiológiai vizsgálatát el kell végezni. A szűrővizsgálat során pozitívnak bizonyult személyeket mindaddig el kell tiltani a gyermekintézmények, közösségek látogatásától, illetve bizonyos munkakörök (pl. egészségügyi és élelmiszeripari tevékenységek, közétkeztetés, anyatejgyűjtő állomáson való foglalkozás) folytatásától, amíg a székletvizsgálatuk eredménye negatívvá válik. Javasolt a gyakori kézmosás, illetve a folyamatos fertőtlenítés.  

Felhasznált irodalom

  • Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013. 
  • Csohán Á, Krisztalovics K, Molnár Zs, et al. Az Országos Epidemiológiai Központ előzetes jelentése a 2015. évben bejelentett fertőző megbetegedésekről. Epinfo, 2016; 23: 309-326.
  • Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
  • Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
  • Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998. 
  • 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
1