A lepkehimlő (erythema infectiosum, ötödik betegség) az 5 és 15 év közötti gyermekek enyhe, kiütésekkel járó fertőző betegsége, de a szülők és a gyermekekkel foglalkozó személyeket is érintheti.
Epidemiológia: a fertőzésen az emberek többsége már gyermekkorában átesik. Kizárólag emberről emberre terjed cseppfertőzéssel (pl. köhögés, tüsszentés), de direkt (pl. a hólyagok váladékának megérintése) és indirekt kontaktussal (pl. közös használatú poharak, evőeszközök, játékok) is átadható a kórokozó. Az átlagosan 4-14 napos lappangási időszakban a beteg már fertőzésképes, ezért a közösségekben (pl. óvoda) az óvintézkedések ellenére is kialakulhatnak járványok. A beteg a tünetek megjelenését megelőző egy héten adja át a kórokozót; a fertőzőképesség a tünetek megjelenéséig tart. A lepkehimlőn átesett személy általában egy életre védetté válik. Leggyakrabban a téli és tavaszi hónapokban fordul elő.
Kórokozó: a Humán Parvovírus B19, mely kizárólag az embert betegíti meg. A vírus a környezeti hatásokkal (pl. magas hőmérséklet, fertőtlenítőszerek) szemben ellenálló.
Patomechanizmus: a vírus az orr nyálkahártyáján megtelepedve és szaporodva pár nap múlva a véráram útján eljut a légzőszervrendszerbe, melynek következtében kialakulnak az „influenzaszerű” tünetek. A fertőzést követő 18. nap környékén ismét a véráramba jut, megfertőzve a bőrsejteket és kialakítva a jellegzetes tüneteket.
Tünetek: az esetek többségében a fertőzés tünetmentesen zajlik vagy csak légúti tüneteket okoz. Klasszikus formájában hőemelkedéssel, levertséggel, torokfájással kezdődik. Ezt követően a beteg arcának mindkét oldalén megjelennek „lepkefoltszerűen” a kiütések, melyek a törzsön és a végtagokon is megjelenhetnek. Szövődmények (pl. ízületi gyulladás, várandós nőknél magzatkárosodás) csak nagyon ritkán lépnek fel.
Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, vérvizsgálat (vérkép és ellenanyag).
Kezelés: a lepkehimlő néhány nap alatt magától gyógyul. A fellépő tünetek enyhítésére fájdalom- és a lázcsillapítók adhatók. Az aszpirin hatóanyagot tartalmazó gyógyszer adását kerülni kell, mert a gyermekeknél nagyon ritkán Reye-szindrómát (agyvelő- és májgyulladás) okozhat.
Megelőzés: egyetlen módja a vírushordozók elkerülése, mely különösen a fertőzésen még át nem esett várandós nők számára javasolt (pl. járvány idején kerüljék az óvodákat és iskolákat).
Teendők a beteg környezetében: ajánlott a légúti váladékkal fertőzött tárgyak folyamatos fertőtlenítése és a gyakori kézmosás.
Felhasznált irodalom
- Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013.
- ECDC. Systematic review on the incubation and infectiousness/shedding period of communicable diseases in children. ECDC, Stockholm, 2016. Elérhető: http://ecdc.europa.eu/en/publications/Publications/systematic-review-incubation-period-shedding-children.pdf
- Rogo LD, Mokhtari-Azad T, Kabir MH, et al.. Human Parvovirus B12: a review. Acta Virol, 2014; 58:199-213.
- Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998.
- Takács M. (szerk.): Klinikai és járványügyi virológia. Budapest, Vox Medica Kiadó Kft., 2011.
