Az antibiotikum-használat magyarázatot adhat az időseknél a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás gyakoriságának növekedésére.
Az újonnan diagnosztizált Crohn-betegségek és fekélyes vastagbélgyulladás esetén a fiatalabb betegeknél általában jellemzőbb kockázati tényező a családi anamnézis. A kutatók szerint azonban az idősebb felnőtteknél a környezeti tényezők fontosabbak, mint a genetika.
Egy nemrégiben befejeződött tanulmány eredményei szerint bármilyen antibiotikum-használat magasabb arányban okozott gyulladásos bélbetegséget, és a kockázat jelentősen emelkedett minden egyes kúrával. Egy antibiotikumos kúra után a betegeknél 27 százalékkal nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak gyulladásos bélbetegséget, mint azoknál, akik nem szedtek antibiotikumot. Két kúra esetén a kockázat 55 százalékkal, három kúrával pedig 67 százalékkal nőtt. Négy kúrával a rizikó 96 százalékkal emelkedett; míg öt vagy több kúrát kapó időseknél több mint 236 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki gyulladásos bélbetegség, mint azoknál, akik nem kaptak antibiotikumot az előző öt évben.
A bélbetegség általában egy-két évvel az antibiotikumos kúra alkalmazása után került diagnosztizálásra. Az összefüggést minden típusú antibiotikum esetében kimutatták, kivéve a nitrofurantoint, amelyet általában húgyúti fertőzésekre írnak fel. A gyomor-bélrendszeri fertőzésekre felírt antibiotikumok esetén volt a leggyakoribb a gyulladásos bélbetegség kialakulása.
A kutatók szerint a több gyógyszerrel szemben rezisztens kórokozók kialakulásának megelőzése mellett a megfontolt antibiotikum-használat a gyulladásos bélbetegségek prevenciójában is kulcsfontosságú.
