Felvezető
Második nagylemez: Integrálódó infekciókontroll
Egy új zenekar vagy előadó debütáló albuma megjelenésekor a zenekritikusok általában megjegyzik, hogy érdekes induló anyag, sokat ígérő, új színt hozott, stb., stb. De! Egy lemeznyi anyag megírása, hangszerelése, feljátszása még sokaknak sikerülhet. Majd a második fogja megmutatni, igazán mire is képes az alkotók közössége. Az az igazi teljesítmény, az különbözteti meg a hullócsillag felvillanását az állócsillag tartós fényességétől.
Egy tudományos folyóirat létrehozása és első számának megjelentetése sem egyszerűbb feladat, mint 4-5 tehetséges zenésszel 30-40 percnyi (jól) hangzó anyagot összeállítani és egy stúdióban feljátszani. De hogy sikerül-e időről időre megújulni úgy, hogy közben a meghirdetett irányvonal és az igért színvonal megmaradjon, a repertoár igényes új darabokkal bővüljön és egységes kompozíciót mutató albumokkal jelentkezzen a csapat a jövőben, az csak később dől el. A második nagylemezzel.
Integráló infekciókontroll
Az első (dupla) lapszámunk 2022 őszén készült el. [http://integralo-infekciokontroll.hu/] Ahogy a kezdő rockzenekarok bemutatkozó albuma is többnyire eklektikusra sikeredik, hiszen minden tag és szerző igyekszik bemutatni rajta, hogyan fog ő beilleszkedni az éppen formálódni indult konglomerátumba, úgy mi is vázoltuk, hogyan képzeljük saját jövőbeli szerepünket, és hogyan integráljuk a népegészségügy egységébe a fertőző betegségek megelőzésének, diagnosztizálásának, gyógyításának, járványtanának, tanításának részleteit, elhelyezve az infekciókontrollt a tudománytörténeti múltban és a jogrendszer jelenében. És ahogy az előadók albumai is egységes tematikájú kompozíciókká válnak (utalva pl. a Pink Floyd The Wall, vagy a Hobo Blues Band Vadászat című opuszaira), mi is tematikus lapszámokkal kívánunk megjelenni. A második évfolyam első száma az első pillér, az infektológia köré épül fel. A veszély, ami ellen az infekciókontroll eszközeivel harcolunk, a fertőző betegség. Akár sporadikus, akár járványosan megjelenő. Akár mindennapi életvitelünket megtörve, akár a gyógyításunkat vagy időskori gondozásunkat, ápolásunkat megakasztva támad reánk. Írásaink ez alkalommal a kórházon belüli betegutak két olyan állomását helyezik a középpontba, ahol minden döntés sorsdöntő lehet, és ezek meghozatalában az idő fontos szerepet játszik. Az első állomás a sürgősségi betegellátó osztály, itt kell eldönteni, merre folytatódjon a beteg útja, kire bízzuk gyógyítását. A másik pedig az intenzív osztály, ahol a legsúlyosabb állapotú betegek nyernek ideiglenes elhelyezést. Ők, akik életmentő, gyakran összetett ellátásra, folyamatos felügyeletre szorulnak, és testi-lelki sérülékenységük fokozódván jóval kitettebbek külső (exogén) és saját testükből kiinduló (endogén) fertőzéseknek.
J’suis un écosystème
Ezzel a francia fordulattal szokás manapság kifejezni önkéntes azonosulásunkat valakivel vagy valamivel, többnyire nem magától értetődő rokonságot vállalva fel. Az embert, mint egy körülhatárolt, de belül számtalan élő, működő, egymásra épülő érzékeny rendszer egyensúlyra törekvő egységének, környezetével egymásra hatásban álló ökoszisztémának tekintő életközösséget először tavaly áprilisban, a Ralovich Béla dr. tiszteletére tartott tudományos konferencián hoztam elő. [1, 2] Mindig öröm és visszaigazolás, ha azt látjuk, más szintén ugyanarra a következtetésre jut, mint magunk. Két ember gondolkodása egymástól függetlenül nem téveszthet utat ugyanabban az irányban. Szerzőnk, Gyetvai Róbert dr. így írja le testünket: „…a bőr által a környezetétől elhatárolódó emberi test nyitott a külvilág felé a légzőrendszer, az emésztőrendszer és a kiválasztórendszer révén, amelyekben epithelialis sejtek képeznek belső határvonalat. Míg a légzőrendszerben a környezet elemei (levegő és a levegőben levő anyagok, parányi élőlények) folyamatos oda-vissza irányú mozgást végeznek, az emésztőrendszeren át a környezeti ágensek (legtöbbször a táplálék és különféle mikrobák) egyirányú áramlással haladnak végig, a kiválasztórendszerben pedig a belső környezet nemkívánatos steril termékei jutnak ki a külvilágba.” Ebből a kiindulásból vezethető le az a belső egyensúly, amit kialakítunk és fenntartunk, és ami megbomolhat, ha a kívülről behatoló mikrobák áttörik a védelmi gátakat vagy erősebbnek mutatkoznak a védelmi és helyreállító apparátusainknál. És ugyanez játszódik le akkor, ha a testünk integráns részét alkotó mikrobiom válik invazívvá, pl. azért, mert a beteg nem egészséges. Nem képes minden folyamatát egyensúlyban megőrizni.
Filmélmény: A járvány
Nemrégiben néztem újra az A járvány (Épidémie, rendezte Yan Lanouette Turgeon) című québeci televíziós sorozatot. [3, 4] Egy emberre frissen adaptálódott koronavírus-járványról szól, még azelőtt, hogy a COVID-19 világhódító útját megkezdte volna. A francia-kanadai egészségügy felkészültségét és sebezhetőségét mutatja, lakkozás nélkül, egy váratlan veszélyhelyzet közepette. A sürgősségi osztályra került súlyos állapotú beteget intenzíves tapasztalattal is rendelkező orvos látja el, és mivel fertőzésre gyanakodnak, azonnal hívják a kórház infektológusát, aki egyben a mikrobiológiai laboratórium vezetője is. És ahogy sokasodnak a betegek, azonos tünetekkel, azonos közösségből, azonnal bekapcsolódik a munkába a járványügyi szakember, és megkezdik a forrás és a terjedés felderítését. Nem mesefilm. És tanulságos, hogy nem folyik vita arról, kell-e és ha kell, kinek kell maszkot viselnie, mert még a kanadai tévések is tudják, hogy egy légúti fertőzés terjedése ellen a betegnek és az egészségesnek is hordania kell azt. És a tünettel bekerülő új betegeknél antigén-kimutatást végeznek. Nem vitáznak a tesztelésről. Nem várnak a WHO-ra. Alkalmazzák azt, amit az egyetemen megtanultak. És egyetlen egyetem rektora sem mond olyat, amiért vizsgán megbuktatnám, hogy az antitest-kimutatás csakis a járványügyi nyomonkövetésre való lenne.
SBO, ITO, Infektológia, Mikrobiológia (diagnosztikai és járványügyi), Járványtan. Így együtt, ebben a sorrendben egymásra épülve. Egymásba integrálódva.
Pillérek
A fertőzésekkel szembeni védelem több pilléren nyugszik. Ezek közül a három legfontosabb az infektológia, hiszen a fertőzések fenyegetik egészségünket, azokat érteni, ismerni, elkerülni kell. A fertőzések diagnosztizálása a mikrobiológia feladata, ahogy a gyógyítást megalapozó érzékenységi vizsgálatok, az összehasonlítás alapját nyújtó járványügyi tipizálás és a környezet tisztasági vizsgálatainak végzése is. A higiéné Fodor Józsefig és Semmelweis Ignácig visszanyúló feladategyüttesét a járványtannal kiegészülve a kórházhigiéné tölti be mindazzal, amit kórházon belül (és kívül) a védekezés és felügyelet terén biztosítani kell. És hozzájuk kapcsolódik még számos terület, amelyek nélkül a fertőzések megelőzése, gócpontjuk azonosítása, terjedésük megállítása, hatékony gyógyítása, a közösség védelme és együttműködésének elnyerése, a szervezetek létrehozása és működőképességének biztosítása nem lenne lehetséges. Az immunológia, a szakmai és tömegkommunikáció, az oktatás, az ismeretterjesztés, az egészségügyi mikroökonómia és jog, az informatika…
Jelen lapszámunk tehát a klinikumra fókuszál. De mint minden számunk, ez is törekszik más témájú cikkekkel átfogó képet nyújtani. Következő számunk szerkesztési munkáit már megkezdtük. Az a járványügyi kommunikáció, az oktatás és felvilágosítás témaköréből merít, és – ahogy egyébként ebben a számunkban is – megjelenik benne olyan írás, amit (amiket) nem a szerkesztőség kérésére írtak, hanem már a Szerző keresett meg bennünket.
Források
[1] Barcs I: Polihisztor az orvosok között. Egészségtudomány, 2022, 66(2), 79-86.
[2] Barcs I: Fertőző világban. Vezérjegyzet. 2023. 02. 26. https://fertozesekrol.hu/vezercikk/fertozo-vilagban/
[3] Yan Lanouette Turgeon (rendező): Épidémie. 2020, TVA, Montréal, Québec, Canada, 2020. január 7. https://www.imdb.com/title/tt11198202/
[4] A járvány (sorozat) magyarul. https://www.youtube.com/watch?v=_Z8Y6u-pF2g&list=PLSZE3Z3gGUjyvrdbtRLeENeHZHZEtZoHB
