Közös Dolgaink – 2013. június 13.

Tisztelt Kollégák, konferenciánk résztvevői, előadói, honlapunk látogatói!

Június 13-án rendeztük meg harmadik alkalommal az Egészségtudományi Karinfekciókontroll munkanapját. Felmerülhet a kérdés: mi szükség van újabb helyszínre, újabbrendezvényre, amikor számos hasonló esemény zajlik a tavaszi és az őszi szezonban.Egymást követik az olyan konferenciák, kongresszusok, munkaértekezletek, amelyek mindaz infekciókontroll valamely szeletébe helyezhetők el. De Magyarországon szinte rendkívülimódon ezek nem rivalizálnak egymással, nem harcolnak a közönségért, a pozícióért, anyagibevételért. Igyekszünk kitérni egymás elől, hogy minél többen juthassanak el minél több ilyeneseményre. Hirdetjük is a többiek programját lehetőségeink szerint.

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara sem térhet ki az elől, hogy szerepet vállaljon a fertőzésekkel, ezen belül hangsúlyosan az egészségügyi ellátással kapcsolatban fellépő fertőzésekkel szembeni küzdelemben. Azért sem, mert Magyarországon ez az intézmény az, amelyik jogelődje, a Jó Pásztor Háza szeretetotthon 1892-es Mákó Miléva grófnő, San Marco hercegné általi megalapítása óta mindent megtesz az egészségtudományok hazai megalapozásáért, műveléséért, színvonalának és hasznosságának emeléséért, és mindig segített tapasztalatainak, tudásának átadásával a később alapított intézmények fejlődésében, az egészségtudomány művelőinek továbbképzésében.

Folytatásra ösztökéltek a korábbi két munkanapra vonatkozó észrevételek, támogató és
bíztató levelek, javaslatok is. Az infekciókontroll, mint ahogy az egészségügyben minden,
csapatmunka. Közös feladat. Ebből kiindulva választottuk a József Attila-i gondolatot mottóul, de azért is, mert az idézett versszak úgy kezdődik, mint ahogy mindannyian kelünk
és fekszünk: Én dolgozni akarok! Tenni, hasznosnak lenni, és nem magunk számára, nem
önös érdektől vezérelve. Ez a törhetetlen lelkesedés érződött ki valamennyi előadó
szavaiból.

Az első munkanap, 2011-ben a klinikai mikrobiológiát, mint az infekciókontrollnak a leginkább megsegítésre szoruló elemét emelte a középpontba. A második nap, 2012-ben a kórházhigiéné köré szerveződött. Most az infektológiára helyeztük a fő hangsúlyt, de ismét olyan módon, hogy az előadók, a témák, és persze a közönségből érkező hozzászólások azzá az egésszé álljanak össze, amit el kell várnunk az egészségügytől, annak művelőitől és irányítóitól: közösen teljesítendő gyógyító és megelőző szolgálattá. Mert a beteget meg kell védeni, meg kell gyógyítani, vissza kell adni családjának. És ezt nem tudja megtenni sem a belgyógyász, sem a sebész, sem a háziorvos, sem az ápolónő, sem a higiénikus, sem a diagnosztikus területeken dolgozó, sem a kórházigazgató, sem a pénzügyek irányítója, sem az államigazgatási apparátus. Csak mindezek együttesen. De ahogy az előadásokból is kicsengett: ha egy kórházban az infektológusok, a kórházhigiéné, a mikrobiológia dolgozói együtt kevesebben vannak, mint ahány az igazgató, ott a baj nagy. És nem az igazgatók számának csökkentése a szükséges megoldás! És ha az egészségügyi költségvetés GDP- arányosan összevethető is más országok részesedésével, de a munkabér kivételével minden kiadás más országok nemzeti össztermékéhez igazodik, nem a hazaihoz, és az egészségügyben elköltött pénzeink más országok GDP-jéhez adódnak hozzá, a szakadék nőni fog.

Ezen csakis az eltökéltséggel, a hivatástudattól vezérelt tenni akarással tudunk valamit változtatni. A második mottó, Semmelweis Ignácnak a Scanzoni udvari tanácsoshoz írt leveléből kiragadott mondat annak az elhivatottságtól vezérelt embernek meg nem alkuvását mutatja, aki megszállottként küzd igazáért egy őt meg nem értő közegben, de nem töri meg az áttörhetetlennek látszó ellenállás, rendületlenül hirdeti és terjeszti azt, aminek helyességéről meg van győzve, ha kell maga dicséri magát, hogy megismerjék, és végül diadalt arat. Mert neki volt igaza!

„Látja, tanácsos úr, hogy néhány heti
teoretikus előadás elég volt, hogy a sebészetnek
ezt a kandidátusát annyira felvilágosíthassam,
hogy a tanultat sikeresen alkalmazza, míg
Önnek, tanácsos úr, aki Németország első
szülészének számít, közel tizenhárom év nem
volt elegendő, hogy a tévedéseitől
megszabadítsa.”
Semmelweis Ignác

Mindannyiunk nevében, akik a szervezésben és a megvalósításban részt vettünk köszönöm
az előadóknak, hogy első szóra vállalták a felkérést, köszönöm az Egészségtudományi Kar
vezetésének, hogy újfent biztosította a megrendezés feltételeit, a Kar minden munkatársának, akik a technikai lebonyolításban segítettek! Köszönöm támogatóinknak,
hogy segítették a rendezvény megvalósíthatóságát!

Köszönöm minden kedves jelenlévőnek, hogy velünk voltak, hozzászóltak, kérdeztek,
közreműködtek abban, hogy úgy érezhessük: érdemes volt összejönni, kaptunk valamit
egymástól!

Amit megkezdtünk, folytatni fogjuk. Téma, mondanivaló van bőséggel. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a rendezvényen a részvétel szabad legyen, elérhető mindenki számára. Ezért sem fog soha pontszerző továbbképzéssé válni, hogy a csak ebből a célból regisztrálók miatt ne szorulhassanak ki azok, akiket a program érdekelne, de munkahelyük esetlegregisztrációs díjjal összekötött konferenciákra nem delegálná őket.