Szabó Rita dr.
Meghatározás: a giardiasis a gyermekek leggyakoribb emésztőrendszeri parazitafertőzése, mely súlyos esetben felszívódási zavarokat és fejlődésbeli elmaradást okozhat.
Epidemiológia:a fejlődő országokban, a rosszabb higiénés körülmények között élőknél gyakrabban fordul elő.A fejlett országokban (pl. Amerikai Egyesült Államok) a leggyakoribb parazitafertőzés. Hazánkban 2015-ben összesen 130 esetet jelentettek.A fertőzés kiváltó kórokozó leggyakrabban a szennyezett víz (pl. uszoda, patak), ritkábban élelmiszerek (pl. mosatlan gyümölcs) közvetítésével jut be az emberi szervezetbe, de direkt kontaktussal (pl. pelenkacsere, állatok simogatása, oro-anális szexuális együttlét) is átadható.A fertőzés lappangási ideje kb. 1-3 héttel jelentkeznek a tünetek. A fertőzőképesség a tünetek kezdetététől azok elmúlásáig tart.A fertőzés után nem alakul ki immunitás, a betegek a későbbiekben bármikor újrafertőződhetnek. Leggyakrabban a nyári hónapokban fordul elő, amikor jóval több szabadtéri rekreációs tevékenységet végzünk.
Kórokozó: a Giardia lamblia (újabb nevén Giardia intestinalis vagy Giardia duodenalis) nevű egysejtű parazita, mely megtalálható a széklettel szennyezett talajban, vízben és az ezekkel kontaminálódott élelmiszerek felületén. Ellenálló képessége nagy, a vastag burokkal rendelkező peték hideg vízben több hónapokig is életben maradnak, sőt a vezetékes ivóvíz klórozása sem pusztítja el (ha szennyvíz jut az ivóvízhálózatba, járványt okozhat). Szárazság, magas hőmérséklet és fagy hatására hamar elveszti a fertőzőképességét (a megfelelő hőkezeléssel készített ételekkel nem terjed).
- ábra. A Giardia lamblia elektronmikroszkópos képe
Patomechanizmus: a pete a szájon keresztül jut a szervezetbe. A vékonybél falán megtelepedve kifejlett parazitává alakul, szaporodni kezd és elszívja a tápanyagokata fertőzött beteg elől.
Tünetek: a felnőttek általában tünetmentesen esnek át a fertőzésen. Gyermekeknél a fő tünet a hányinger, a puffadás, a hasi görcs, a fokozott bélgáz-képződés és a bűzös, zöldes színű, nagy mennyiségű hasmenés. A tünetek 3-4 nap alatt maguktól megszűnnek, rosszabb esetben azonban a beteg vékonybelében hónapokig, akár évekig is megtapad a parazita, így a betegség krónikus formába megy át. A tartóssá váló hasmenés következtében felszívódási zavarok (pl. fogyás, laktóz intolerancia) és hiánybetegségek (pl. fehérjehiány, A- és B12 vitaminhiány) alakulhatnak ki, súlyosabb esetben pedig a gyermek fizikai és mentális fejlődése lelassul.
Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, a széklet mikrobiológiai vizsgálata (parazitaciszták jelenléte vagy antigén/DNS kimutatása).
Kezelés: paraziták elleni készítményekkel történik. A hasmenés miatt szükség van az elvesztett folyadékmennyiség és ásványi anyag pótlására, valamint a krónikus állapot következtében kialakuló betegségek gyógyítására.
Megelőzés: a személyi higiéné (pl. rendszeres kézmosás, a végbélnyílás lemosása legalább napi egy alkalommal, ágy- és fehérnemű gyakori cseréje) betartása, az élelmiszerek megfelelő előkészítése (pl. a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztás előtti alapos mosása, nem kellően hőkezelt húsok fogyasztásának kerülése), a természetes vizek (pl. patak) ivásának mellőzése, a háziállatok rendszeres parazitaellenes kezelése, valamint a környezet szennyvíztől való védelme (pl. körülkerített játszótér) alapvető fontosságú.
Teendők a beteg környezetében: a beteggel érintkezett és a vele közvetlen kapcsolatban álló személyeknél (pl. egy háztartásban élő családtagok) szűrővizsgálatot kell végezni. Javasolt a gyakori kézmosás, illetve a fertőzött személy által használt ágy- és fehérnemű fertőtlenítése.
Felhasznált irodalom
- Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013.
- Centers for Diseases Prevention an Control (CC). Parasites – Giardia. Elérhető: https://www.cdc.gov/parasites/giardia/
- Csohán Á, Krisztalovics K, Molnár Zs, et al. Az Országos Epidemiológiai Központ előzetes jelentése a 2015. évben bejelentett fertőző megbetegedésekről. Epinfo, 2016; 23: 309-326.
- Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998.
- 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
