Felvezető
Tudás. Értés. Hatás
(részletek)
Tudományos-technikai forradalom zajlik. Nem érdemes meghatározni, mióta, de egyre meredekebb ütemben. Száz éve még lehettek polihisztorok, akik az akkorig megismert világ hatalmas szeletét ismerőnek mondhatták magukat, és mondhatták őket más valóban kiművelt emberek. Az ismeretek mennyisége azóta a többszörösére nőtt, és egyre nagyobb ebből az egy-egy agy által nem ismert rész, és ezen belül az a tudáshalmaz, aminek már a létezéséről se tud az átlagos agyvelőnek a birtokosa.
Az egészségtudomány egy a mesterségek közt
A Dunning–Kruger-elv annak felismerése, hogy minél kevesebbet tud valaki valamiről, annál inkább hiszi magát hozzáértőnek, és véleményét helytállónak. Aki hosszú éveken át tanult, képezte magát, hogy elsajátítson egy szakmát, egy ismerethalmazt, az abban magát jogosan és általában szerényen szakembernek is tartja. De ugyanő arról, amiben járatlan, képzetlen, már nem gondolja, hogy ahhoz a tudományhoz is éveket kellett ám tanulni. Még ahhoz a szinthez is, hogy egyáltalán kérdéseket fogalmazhasson meg. Ő hozzászól, kioktat, számonkér… Mert már szakértőnek érzi magát. Napenergiától iparpolitikáig.
Az iskolázottság fokával arányban csökken ez a fajta túlfokozott önbizalom, és csak a felkészültség magas fokain jelenik meg újra. Minél műveltebb valaki általában, annál kevésbé magabiztos az innen-onnan felcsipegetett információk befogadásában. Ezért felelős minden megszólaló a megnyilvánulásaiért. Mert nem tudhatja, gondolatmagvai milyen talajra hullanak.
Hányszor estünk áldozatul kontároknak, akik elvállaltak egy munkát, hozzáértést hazudtak, mert ellesték a leggyakoribb fogásokat egy kőművestől, villanyszerelőtől… A probléma nem abból adódik, amit tud, hanem abból a hiányból, amit nem. Aki kitanult egy szakmát, mesterséget, hivatást, annak ezeket is megtanították. Ezért van szükség a szakképzett mesterekre, szakmunkásokra, mérnökökre, közgazdászokra, energetikusokra, biológusokra, orvosokra és szakorvosokra. Mindenkire, aki elsajátított egy szakterületet és ért hozzá. Mert Ő ért hozzá.
Ja, az egészségünkkel kapcsolatos folyamatokat is tudományok foglalják rendszerbe, és kapcsolják össze. Az egész a biológia, kémia, fizika, pszichológia, … szövevénye. Szorosan vagy lazábban kapcsolódva olyan komoly befolyással bíró tudományokkal, mint a szociológia, meteorológia, földrajz, klimatológia, kiegészülve a vallásokkal… Gondoltuk volna? Nem csupán annyit kell tudni, hogy ha nem érzem jól magam, akkor majd az orvos meggyógyít!
Nem az életnek, az iskolának tanulunk
Azt, hogy van növényevő cápa is, gyermekeim iskolai biológia-tananyagából tudtam meg, habár biológus diplomát szereztem. A tankönyv vagy munkafüzet alkotója a vízi tápláléklánc szemléltetésére a cápákat választotta, ahelyett, hogy hazai, mindenki számára ismerős élőlényekből állította volna össze.
Arra, hogy a fertőző betegségekkel kapcsolatos ismeretek mennyire hiányosak, csak akkor döbbentem rá, amikor alapjait, okozóit, terjedésüket frissen érettségizett egyetemi hallgatóknak kellett elmagyaráznom. Kezdtem gyermekkori olvasmányokból, filmekből venni a példákat a Jancsi és Juliskától az indiánregényeken és az Egri csillagokon keresztül a háborús filmekig. Mert támadó és védekező csapatok feszülnek egymásnak, és az győzedelmeskedik, amelyik éppen erősebb, felkészültebb, taktikusabb.
Az ismeretterjesztő előadásokat rendszerint azzal szoktam kezdeni, hogy megkérdem a hallgatóságot, ki integrált már érettségi óta? (1. ábra)
Na és beteg ki volt, életében legalább egyszer?
Nem arról lenne szó persze, hogy ne tanuljunk matematikát. A mindennapos testnevelés is fontos, de a rúdugrást mégse kell mindenkinek elsajátítania. Fontosak az alapok, és a kiugróan tehetségesekkel külön foglalkozik a tanár, vagy elirányítja egy sportegyesületbe. De a mindenkit közvetlenül érintő, egészséget-betegséget elmagyarázó órákra szükség van, mégpedig közérthetően megfogalmazva. Különben a szabadon hagyott területre a kóklerek fognak betörni. Elgondolásomra jó visszajelzéssel szolgált Csányi Vilmos, a neves etológus, aki szintén erről beszélt néhány hónapja: „…kulcsszerepe van az iskoláknak, ahol nem elavult információkkal kellene tömni a fejeket. A legtöbb embernek felnőttként a számtani alapműveletekre van leginkább szüksége, és valószínű, hogy a kotangens (x) soha nem fog előkerülni az életükben. Akinek mégis, az megtanulhatja azt speciális iskolákban. Harmincezer gén és negyvenezer vegyület van az emberi szervezetben, de nem kell az összeset bemagolni biokémia órákon, hanem csak megmutatni, hogy léteznek ezek a gének és vegyületek, és hogy hol lehet utánuk nézni. Közösségi közeget és megfelelő szemléletet kellene nyújtaniuk az iskoláknak…”
Zsákban futás
1974-ben kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat Magyarország legrégebben alapított, azóta is folyamatosan működő egyeteme Természettudományi Karán. A képzés tartalmát tudós személyek állították össze, meghatározva az elsajátítandó tudás és képesség tantárgyait, óraszámát, a szükséges elméleti és gyakorlati óraszámokat, és mindezek időbeli egymásutániságát. Kötelezően teljesítendő tárgyaink voltak, és ezek helye a tantervben rögzítve volt. Nem voltak keresztfélévek, a tárgyat akkor kellett teljesíteni és vizsgával lezárni, amikor annak a helye volt. Az évfolyam együtt haladt a cél felé. Aki a kötelező tárgyak mellett további ismeretekre vágyott, speciális kollégiumokat vehetett fel. De a kötelező tárgyak mindegyike szükségeltetett a diploma megszerzéséhez, a speckolok a saját tudásvágy fakultatív kielégítésének eszközei voltak.
És ha igény támadt egy új tantárgy bevezetésére, új ismeretanyag beillesztésére egy szak tartalmába, azt azonnal végre lehetett hajtani. A feltétele csupán annyi volt, legyen szabad terem és megfelelően képzett oktató.
Manapság az egyes szakok, szakirányok tanterveit korszerű elvek szem előtt tartásával építik fel. A tárgyak kreditpontokat érnek, és a hallgatónak az utolsó félév végéig kell összegyűjteni ezekből az előírt mennyiséget, nagy szabadságot kapva hozzá. A szak leírása tartalmazza, az előírt kreditek hány százaléka kell kötelező, és mennyi választható tárgyakból összejöjjön. Ami azt is jelenti, hogy a választható tárgyak mindegyike nélkül is ugyanolyan értékű diplomát kap az abszolutórium elérése után, csak válasszon elegendő számút. Ezek a tárgyak (leszámítva a kötelezően választandó tárgyak körét) csereszabatosak. Orvostanhallgató leckekönyvében láttam a régi idők konyhája című felvett tantárgyat. Nyilván érdekes, de azt azért nem hiszem, hogy rosszabb orvossá válna, ha nem tudná, hogyan készítették Mátyás király udvarában a hajdinát. De hogy a szabályozás még világosabb legyen, a tantárgyakat a képzési-kimeneti követelmények (KKK) szerint négy különböző kompetenciakategóriába sorolják: tudás, képesség, attitűd, valamint autonómia és felelősség. Ebből megérthető, hogy ha egy új tantárgyat kívánna bevezetni a szakirányért felelős testület úgy, hogy azt minden hallgató tanulja (mert hogy a szak szempontjából nélkülözhetetlen ismereteket hordoz), azt csak akkor teheti meg, ha ugyanannyi kreditet szabadít fel (azaz egy másik tantárgy helyett vagy óraszámának/kreditszámának csökkentése árán) hirdeti meg, és ugyanabba a kompetenciacsoportba tartozzanak. Vagy választható tárgyként vezeti be, azaz a hallgatók vagy felveszik, vagy nem. Vagyis koránt se biztos, hogy valóban beépül a tananyagba, a tudásba.
És megszólalnak, akik mindenhez is értenek
A véleménynyilvánítás szabadságával élve érthető, hogy a közösségi oldalakon, blogokon, vlogokon, a TV- és rádióállomások betelefonálós műsoraiban és a kocsmapultoknál boldog-boldogtalan kifejtheti a véleményét. A befogadót minősíti, hitelt ad-e nekik.
A szakmai fórumokon szakemberek nyilvánulnak meg, és mondandójukat, vitáikat egymás képzettségéhez igazodó formában fejtik ki. Ha a lakosság felé szólalunk meg, az más formát igényel. Meg kell tanulni úgy fogalmazni, hogy az üzenet célba jusson, érthető legyen, ne legyen félreérthető, és ne legyen félremagyarázható sem. A kommunikáció is tudomány! Szakértelmet igényel.
Az előző lapszám felvezetőjében már hivatkoztam arra a kanadai tv-sorozatra, ami a COVID-világjárvány előtt készült, de a későbbi eseményeket teljesen hitelesen ábrázolta. Már a járvány kezdetekor a tartományi egészségügyi miniszter, a szakemberek szavára hallgatva, komolyan vette a halmozódó betegségeket. És egy kommunikációs szakértőt nevezett ki azzal, hogy „segítsen”: Felülvizsgálni a kommunikáció kezelését és koordinációját; Meghatározni a célokat; Finomítani a folyamatokat; Világos stratégiákat kidolgozni; Biztosítani a visszajelzést, és a többi. Mert a jó kommunikációs terv a kulcs, mondják, megoldja a problémák 99 %-át. Mert aki a lakosság tájékoztatásáért a felelős, aki megszólal a nyilvánosság előtt, az felelősen tegye! És értsen a kommunikációhoz, az is szakértelmet igénylő tudomány.
A politikusok, mindegy, melyik fészekaljba tartoznak, beszélnek. Mindenről. Nem kétséges, állnak mögöttük tanácsadók, de hogy azok mihez is értenek, nem ellenőrizheti senki. A jelenség nemzetközi. Ez is. A már említett kanadai filmsorozatban a miniszter is a járványhelyzet komolyodását látván a szakértői csapat háttérbe szorításával és megszólalási hatáskörének korlátozásával egy időben profi politikai résztvevőt helyez a kommunikációs piramis csúcsára. Aki ugyan papírral igazolt hozzáértéssel rendelkezik a kommunikációs képességekkel, de a szakmai hozzáértés teljes hiánya miatt megnyilatkozásai nyomán meginog a szakmai szereplők iránti bizalom, és tömeghisztériát elindító tévhitek erősödnek meg. Visszatért hát a sajtótájékoztatók élére a politikus helyett az infektológus, aki a munkát amúgy is irányította.
Emberkísérletek és az Óz birodalma
A koronavírus felbukkanása újra lendületbe hozta az oltástagadók és járványtagadók szektáit. A sorozatban is kulcsszerepet játszik egy homeopata blogger, aki koriander-teát hirdet minden más védekezés helyett, és teszi ezt addig, amíg a saját gyerekét nem viszi el a tearezisztens vírus. Nem célom most újra az oltások mellett szólni, megtettem én is, sokan mások is. A mesebeli sárkány, aminek ha levágják egy fejét, helyette három másik nő, hasonló hozzájuk.
Amikor már volt elérhető oltás, külön front nyílott. Ahogy elérhető lett több, köztük kipróbált, bevált metodikával előállított oltóanyag is, az oltások elleni propaganda szelektívvé alakult. Megszólalt a jogász, aki jogi diplomáját 2002-ben vette át, amikor már évek óta főállású politikus volt. De emberkísérletnek nevezte a keleti oltóanyagok beadását. Polgármesterek egy csoportja állt össze egy videó kedvéért és tiltakoztak a keleti vakcinák ellen. Nem hinném, hogy tisztában lennének a fertőzés menetével, azaz egy fogékony szervezet találkozik egy kórokozó olyan mennyiségével, amely együttes (halmozott) virulenciája képes legyűrni az immunrendszer aktuálisan képviselt véderejét. Azt sem hiszem, hogy valaki elmondta volna nekik, hogy a védőoltás az antigén(ek) bemutatása az immunrendszernek, ami ezután felismeri azokat és elkezdi a hatékony válaszlépéseket, a sejtes és humorális védekezés mozgósítását.
A koronavírus egy eladdig emberre veszélyt nem jelentő RNS vírus, ami olyan változáson ment keresztül, hogy a légzőhám súlyos erodálásával magas halálozású tüdőgyulladást lett képes okozni. Ezért az ezt kiváltó virulenciafaktor a tüskefehérje (spyke) elleni immunizálást semmilyen szempontból nem lehetett hibás útnak tekinteni.
Szubjektív oldalág: Még aktív egészségügyi dolgozóként a Pfizer vakcinát, mint az akkor elérhető egyedüli védőoltást vettem fel 2020 januárjában, majd három hét múlva az emlékeztető oltást. Amikor lehetővé tették a harmadik oltás felvételét is, én a Sinopharm vakcinát kértem. Általam nagyon tisztelt immunológus professzor barátom reakciója erre: Ugye most viccelsz?! Mert ő látta, mennyire bő dokumentációt adott be a Pfizer az oltása engedélyeztetésére, és ennek töredéke volt pl. az orosz dokumentáció. A kínaiak pedig eleve nem is kérték a regisztrációt. Virológus professzor barátom egyetértett velem, ahogy infektológus professzor barátom is. De ez nem egy demokratikus, többségi véleményt igénylő döntés volt részemről. Én is mikrobiológus vagyok, és abból indultam ki, hogy egy vírus olyan apró képződmény, amiben felesleges alkatrészek nem férnek el, azok az evolúció folyamán kihullottak volna. Így minden egyes proteinnek kell szerepe legyen a vírus által beindított folyamatban. És mivel minden protein immunogén is, a velük szemben kialakított immunválasz megsokszorozza a vírusellenes védelmet. Akkor is, ha a laboratóriumi tesztek a S-fehérje elleni antitestek szintjét mérik, nem a többi specifikus ellenanyagot, nem a sejtes immunválaszt az egész vírus ellen. Tehát ha van egy oltóanyag, ami az egész vírust tartalmazza, de inaktivált, feldarabolt formában, ami teljesen veszélytelen, akkor ez hatékonyabb védelmet nyújt, mintha a vírusnak csak egyetlen molekuláját ismerné fel.
Egy oltóanyag többéves vizsgálatokat követően jut el az engedélyeztetésig. Itt ezt nem volt idő kivárni. Az összes COVID oltás ideiglenes regisztrációval rendelkezik. A nyugati és keleti boszorkány az Óz a csodák csodája című filmben és meseregényben a helyén van. Oltóanyagok vonatkozásában ezek a jelzők értelmetlenek. Az adenovírus-vektor alapú oltások és az inaktiválással hatástalanított kórokozókkal oltás évtizedek óta bejáratott eljárások, sok százmillió embert oltottak ilyenekkel. A technológia nem változott, éppen csak az immunogén komponenst cserélték. Ha egyáltalán lehetne beszélni emberkísérletről, akkor az a messenger RNS vakcinákra illene, hiszen fertőzés megelőzésére még egyetlen embert sem oltottak korábban ilyennel. De a köztük zajló véleménykülönbségek ellenére abban a teljes fertőző szakma, az infektológusok, virológusok, immunológusok megegyeztek, hogy bármelyik oltás jobb, mint az oltóanyag elutasítása.
Az igazi emberkísérlet az lett volna, ha nem oltanak akkor, amikor pedig minden magyar ember számára elegendő oltóanyag áll rendelkezésre.
A hallgatag ember
Paul Newman főszereplésével készült 1967-ben ez az emlékezetes film. Az indiánok között felnőtt főszereplő csak akkor szólalt meg, ha valami fontosat kellett mondania. A legnagyobb veszély, ami most ránk leselkedik, hogy hozzáértés híján megszólalók manipulálják a közvéleményt. Oly jó lenne, ha másodlagos szándékok kimaradnának a járványügyi védekezésből. És ha megvalósulhatna, legalább ebben az egy ügyben a nemzeti egység. Politikai nézetkülönbség nélkül győzzük le a járványokat. Ehhez az kell, hogy a szakemberek döntsék el a tennivalókat, és ők rendezzék a lebonyolítást. És aki megszólal, olyan témában tegye, amihez ért. Legyünk a hallgatag politikusok országa!
Nem slusszpoénként, de…
A Pécsi Tudományegyetem két azóta már végzett hatodéves orvostanhallgatója – dr. Hetényi Roland és dr. Hanna Dániel – a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetőjének, dr. Jakab Ferencnek az irányításával olyan új eljárást fejlesztett ki a koronavírus ellenes immunválasz mértékének meghatározására, amely az eddig rutinszerűen alkalmazott módszer (egy-egy kitüntetett antigénnel szemben termelődött antitestek minőségi vagy mennyiségi kimutatása) helyett a teljes vírus, annak valamennyi antigén-természetű makromolekulája ellen termelődött ellenanyagok és a sejtes immunválasz együttes hatását jelzi. Ezzel a koronavírussal szemben a természetben kialakuló immunválasz legpontosabb mérését valósítja meg.
Az általuk kidolgozott, COVID-19 diagnosztika és terápia egyesített platform nevű vírusinaktiváló eljárás – saját fejlesztésű technológiával és eszközökkel – a teljes vírust tartalmazó, de fertőző képességétől megfosztott, ezáltal veszélytelenné tett elölt vírussal egy, az eddigieknél szélesebb spektrumú, minden a vírusfertőzésben szerepet játszó antigénnel szemben immunizáló oltóanyag hazai előállítását is megalapozza. Kísérleteik során az oltatlan és COVID-fertőzésen át nem esett népesség körében is jelentős COVID-19-ellenes védettséget mértek, amit a korábban átvészelt nem SARS-CoV-2 típusú koronavírus okozta fertőzések okozhatták a többi, nem az S-fehérje típusú koronavírus antigének kiváltotta tartós immunválasz révén.
A teljes cikk olvasható az Integráló Infekciókontroll hamarosan megjelenő új számában (IIK II. évf. 2. szám)
