Meghatározás: a rühesség (scabies) kiütéssekkel és meleg hatására fokozódó viszketéssel járó bőrfertőzés, mely gyakran fordul elő a közösségekben (pl. gyermekintézmények, szociális otthonok), egyaránt érintve a gyermekeket és a felnőtteket.
Epidemiológia: a rühességet bárki elkaphatja a megfelelő személyi higiéné mellett is (pl. tömegközlekedési eszközön történő utazás). Kizárólag emberről emberre terjed tartósabb (a rühatkának időre van szüksége arra, hogy a bőrbe fúrja magát), közvetlen érintkezéssel (pl. családtagok együttélése, szexuális kontaktus). A különböző textíliák (pl. ruházat, ágynemű, törülköző, bútorzatok huzata) több napos közös és tartós használta is elősegíti a rühatka terjedését. Az első rühatka bőrbe történő befúródását követően 4-6 hét múlva jelentkeznek a jellegzetes tünetek. Hazánkban a rühesség nem bejelentendő betegség, de az utóbbi évek felmérései alapján a gyakorisága jelentősen emelkedett (0,2%-ról 4,5%-ra).
Kórokozó: az emberi rühatka (Sarcoptes scabiei var. hominis), mely egy kb. 0,3-0,5 mm nagyságú, hámsejtekkel táplálkozó, szabad szemmel nem látható pókidomú endoparazita, vagyis a gazdatest bőrének felső szarurétegében élősködő ízeltlábú. Azokat a testrészeket részesítik előnyben, ahol a bőr szarurétege vékony és kevés a szőrtüsző (pl. ujjak közötti területek, csukló – és bokatájék, hajlatok, köldök), ezért könnyebben be tudják fúrni magukat. Élettartama rövid, a mosás elpusztítja.
Patomechanizmus: a nőstény rühatka a bőrre jutva a felső szarurétegben 5 mm – 2 cm hosszú járatot fúr magának. Ide rakja le a petéit is, amelyek 4-6 hét alatt teljesen kifejlődve tovább szaporodnak. A szaporodás ütemét a szervezet által termelt ellenanyagok egy idő múlva csökkentik. A rühatka nyála és ürüléke által kiváltott allergiás reakció okozza a heves viszketést.
Tünetek: a legjellemzőbb tünet az erős viszketés, amely éjszaka, a paplan alatti „ágymelegben” a legkínzóbb (az atkák ilyenkor a legaktívabbak). A bőrön, a rühatka legjellemzőbb megtelepedési helyein vakarásnyomok láthatók, melyek végén apró hólyagok vagy pörkkel fedett sebek is lehetnek. Súlyosabb esetben a bőr felülfertőződése is kialakulhat.
Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, az érintett bőrfelület hámrétegéből vett kaparék mikroszkópos vizsgálata.
Kezelés: a rühesség kezelésének fő célja az atkák és a petéik elpusztítása különböző atkaölő hatóanyagú, külsőleg alkalmazandó emulziókkal vagy krémekkel. A viszketést okozó allergiás reakció belsőleg antihisztaminnal, helyileg pedig kortikoszteroid tartalmú kenőcsökkel hatékonyan csökkenthető.
Megelőzés: a gyakori kézmosás és a napi rendszerességgel végzett általános takarítás megakadályozhatja a rühatka terjedését.
Teendők a beteg környezetében: az emberi rühatka irtása és a ruhanemű fertőtlenítése az érintett személy vagy törvényes képviselőjének feladata. Ha kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akkor az egészségügyi szolgáltató vagy az egészségügyi államigazgatási szerv képviselője jár el. A nevelési-oktatási intézményekben javasolt a gyakori kézmosás, illetve az érintett gyermek/felnőtt által használt textíliák (pl. ruházat, ágynemű, játékok) és felületek (pl. szövetborítású bútorok, szőnyegek) megfelelő tisztítása (pl. a mosható textíliák 60oC feletti hőmérsékleten történő mosása, a nem mosható textíliák műanyag zsákban való elzárása 7 napig, a kárpitok és a szőnyegpadlók atkairtó készítménnyel történő tisztítása).
Felhasznált irodalom
- Erdős Gy, Szlobodnyik J. A scabiosis (rühesség) aktuális kérdései. Epinfo. 2014; 21:533-538.
- Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013.
- Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998.
- 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
- 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
