Szabó Rita dr.
Meghatározás:a torokgyík (diftéria) a felső légutak ragályos, álhártya-képződéssel járó fertőző betegsége.
Epidemiológia: néhány évtizeddel ezelőtt gyakori halálok volt a gyermekek között. A vakcina bevezetését követően jelentősen csökkent a diftéria gyakorisága, bár teljesen nem tűnt el. Az oltás hosszú távú védettséghez vezet, bár védőhatása az életkorral csökken, így szükség lehet emlékeztető oltásra (pl. olyan országba történő utazás esetén, ahol a lakosság átoltottsága alacsony). Kizárólag emberről emberre, jellemzően cseppfertőzéssel (pl. köhögés, tüsszentés), ritkábban direkt (pl. nyílt sebek megérintése) és indirekt kontaktussal (pl. a baktériummal szennyezett ruházat, játékok, közös használati tárgyak) útján terjed. Lappangási ideje 2-7 nap. Leggyakrabban az őszi és a téli hónapokban fordul elő.
Kórokozó: a corynebacteriumok széles körben elterjedtek, megtalálható a talajban, a természetes vizekben, a növényzeten, valamint az ember és a különféle állatfajok (pl. tehén, juh, patkány) bőrén és nyálkahártyáján. A Corynebacterium diphtheriae baktérium csak az embert betegíti meg, virulens törzsei mérgező exotoxint termelnek. (1. ábra). Ellenálló képessége nem nagy, magas hőmérsékleten (60°C) vagy lúgos környezetben percek alatt elpusztul, viszont a környezetbe került váladékokban hetekig életképes marad.
- ábra. A Corynebacterium diphtheriae baktérium elektronmikroszkópos képe
Patomechanizmus: a baktérium leggyakrabban a garatban és a gégében (ritkábban a bőrön, a kötőhártyán és a nemi szervek nyálkahártyáján) fekélyeket és fibrines gyulladást okoz, melynek eredménye a mélyebb rétegekbe is terjedhető, pikkelyes gyíkbőrre emlékeztető szürkés-zöldes álhártya. A fokozatosan vastagodó és terjedő hártyaszerű bevonat segíti elő a baktériumok szaporodását, a toxintermelést, a szövetek elhalását és a szervezet immunválaszát. Ha az álhártya leválik, a beteg vagy felköhögi vagy – ha erre képtelen – a légutakat elzárva halált okoz. A folyamatosan termelődő exotoxinok a fertőzés helyéről felszívódva a távoli szervek (pl. szív, idegrendszer, vese, máj) elváltozásait okozzák.
Tünetek:a kezdeti, megfázáshoz hasonlító tüneteket torokfájás,hidegrázás és láz kísérheti.A légutakban megjelenő álhártya rekedtséget, hangadási képtelenséget, ugatásszerű köhögést, nyelési és légzési elégtelenséghez okoz.
A szövődmények kialakulásáért a baktérium által termelt méreganyag a felelős. Hatására leggyakrabban szívizomgyulladás alakul ki, de átmeneti izombénulások is kialakulhatnak.
Vizsgálatok: általános orvosi vizsgálat, váladék (lokalizációtól függően orr, torok, seb) mikrobiológiai vizsgálata (kórokozó és toxin kimutatása).
Kezelés: a kezelés a passzív immunizációból (a vérben keringő toxint semlegesítő emberi antitoxint tartalmazó immunglobulin-készítmény) és az antibiotikumos kezelésből (a baktérium elpusztítása vagy szaporodásának gátlása) tevődik össze, de sajnos a betegek 10%-a a kezelés ellenére is meghal. A láz csillapítására aszpirin tartalmú gyógyszer nem használható, mert a gyermekeknél nagyon ritkán Reye-szindrómát (agyvelő- és májgyulladás) okozhat. Súlyosabb esetekben intenzív terápiát igénylő kezelésre (pl. a szabad légutak csővel való biztosítása) is szükség lehet. A szív kímélésére néhány hét szigorú ágynyugalom javasolt.
Megelőzés: a diftéria védőoltással megelőzhető betegség. A gyermekek három oltásból álló alapimmunizálása az életkorhoz kötött kötelező védőoltási kampány keretében valósul meg, melynek során az oltóanyagot kombináltan adják (a vakcina torokgyík, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás és Haemophilus influenzae okozta fertőzés ellen is véd). A felnőttek számára az alapimmunizálási sorozat után 10 évenként javasolt az emlékeztető oltás. Az endémiás területekre (pl. Közép- és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Kelet-Európa) utazók számára is ajánlott a védőoltás.
Teendők a beteg környezetében: a beteg az antibiotikum terápia kezdetét követő 48 óráig maradjon otthon. Ha az ezt követően két napos időközzel, két alkalommal végzett bakteriológiai vizsgálat eredménye pozitív, a gyógyult beteget a kórokozó-hordozás időtartamára el kell tiltani a 0-6 éves gyermekközösségek látogatásától és a tejkezeléstől. A beteggel a lappangási időben szoros kontaktusba került személyektől mikrobiológiai vizsgálat céljából orr-, torokváladékot kell venni, valamint antibiotikus kezelésben és aktív immunizálásban kell részesíteni. Szükséges a légúti váladékkal fertőzött használati tárgyak és a beteg környezetének folyamatos fertőtlenítése, valamint a gyakori kézmosás.
Felhasznált irodalom
- Az Emberi Erőforrások Minisztériuma módszertani levele a 2017. év védőoltásokról. Egészségügyi Közlöny, 2017; 66: 2184-2216.
- Barcs I, Szalka A.: Mikrobiológia. Fertőző gondolatok. Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2013.
- Systematic review on the incubation and infectiousness/shedding period of communicable diseases in children. ECDC, Stockholm, 2016. Elérhető: http://ecdc.europa.eu/en/publications/Publications/systematic-review-incubation-period-shedding-children.pdf
- Ludwig E, Szalka A. (szerk.). Infektológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Maródi L. (szerk.). Fertőző betegségek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.
- Murray PR, et al. (eds.). Medical microbiology. Mosby, 1998.
- 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
