Dr. Takács Ádám
Évtizedek óta nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat jogellenes, és egy sor állami szereplő is hangsúlyozza az egészségügyi ellátók diszkriminációmentes ellátásra vonatkozó kötelezettségét. Az alábbiakban a HIV-vel élők egészségügyi ellátásának jogszabályokban foglalt szabályait vesszük át, és bemutatjuk az ellátás jó gyakorlatait.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálatának tapasztalata szerint a HIV-vel élők rendszeresen szenvednek el jogsérelmet, amikor egészségügyi szolgáltatást szeretnének igénybe venni. A HIV-vel élőket sokszor elutasítás fogadja, ha megosztják az egészségi állapotukat kezelőorvosukkal, és gyakran megalázó ellátásban részesülnek. Előfordul, hogy csak a rendelési idő végén fogadják őket, arra hivatkozva, hogy így könnyebb fertőtleníteni a rendelőt. Az sem ritka, hogy az ilyen betegeket HIV-ambulanciára (többnyire a Szent László Kórházba) irányítják, amely indokolatlan késedelmet okoz az ellátásukban, feleslegesen terheli a HIV-ambulancia orvosait és ápolóit, illetve sérti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.
Az egészségügyi törvény egyértelműen fogalmaz: minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz, ez alól pedig a HIV-vel élő betegek sem képeznek kivételt. A nem HIV-specifikus egészségügyi ellátásban tanúsított megkülönböztetés sérti az egyenlő bánásmód követelményéről szóló törvény előírásait is, amelyek szerint a betegek között nem lehet az egészségi állapotuk alapján indokolatlanul különbséget tenni.
Az alapvető jogok biztosa jelentésében megállapította, hogy alapvető jogokat sért a HIV-pozitív betegek ellátás nélkül maradása. Ha a HIV-vel élő betegeket nem HIV-specifikus ellátás során másik ellátóhelyre küldik, az a jogbiztonsághoz, a testi és lelki egészséghez, valamint az emberi méltósághoz való jogukat is sérti. Az a tény, hogy az érintettek betegségük miatt nem részesülhettek abban az ellátásban, amelyben bárki más, megsérti az Alaptörvényben foglalt megkülönböztetés tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét.
A HIV-vel élők méltóságát súlyosan sérti, hogy gyakran szembesülnek a nem a fertőzöttségükkel kapcsolatos egészségügyi ellátásuk során is (főleg invazív beavatkozások esetén) elutasítással, tájékozatlansággal az egészségügyi dolgozók részéről. Ezek gyakorta a hiányos ismereteken és az ebből adódó indokolatlan félelmen alapulnak. Egyes kezelések, így elsősorban az invazív beavatkozások vagy a sürgősségi ellátás során a TASZ álláspontja szerint is fontos, hogy az egészségügyi személyzet tudjon a betegek HIV-státuszáról, hiszen ezzel biztosítható az egészségügyi dolgozók védelme is. A jelenlegi általános gyakorlat azonban arra készteti a HIV-vel élőket, hogy ne fedjék fel státuszukat az őket ellátó egészségügyi dolgozók előtt, mert attól tartanak, hogy nem kapnak megfelelő ellátást, esetleg méltóságsérelem éri őket, és kezelésük, műtétük akár hetekig, hónapokig is elhúzódhat, veszélyeztetve ezzel gyógyulási esélyüket és egészségügyi állapotukat.
Az egészségügyi ellátók arra hivatkoznak, hogy megfelelő védőfelszerelés és fertőtlenítőszerek hiányában nem tudják biztonsággal ellátni a HIV-vel élőket. Ez a magyarázat alapvetően ott hibás, hogy figyelmen kívül hagyja egyrészt a kórházhigiénés szabályokat, másrészt a státuszukat nem ismerő fertőző betegeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) 2013-ban kiadott tájékoztató anyaga is hangsúlyozza, hogy minden beteget úgy kell kezelni, hogy potenciálisan bármilyen fertőző betegségben szenvedhet, ezért szigorúan be kell tartani az ellátás higiénés előírásait.
Tudományos tény, hogy a HIV-fertőzés terjedése a minden esetben elvégzendő higiénés eljárásokkal kivédhető. Az egészségügyi szakmai szabályok betartása mellett a fertőzés megakadályozásához elegendők azok a higiénés intézkedések, amelyeket minden egészségügyi ellátás, beavatkozás esetén meg kell tartani. Tehát a HIV-vel élők esetében nem szükséges különleges sterilizálási eljárást végezni, csak a minden páciens után és esetében alkalmazottakat kell betartani. Ez azért is szükséges, mert lehetnek olyan páciensek, akik nem fedik fel a fertőzöttségüket, vagy nincsenek is tudatában annak, így az ellátás során minden esetben be kell tartani az alapvető higiénés szabályokat. Emiatt a HIV-vel élők megkülönböztetése vagy rendelési idő végén történő ellátása nem indokolt.
A TASZ javaslatai a jogszerű és egyenlő bánásmódot tiszteletben tartó ellátás biztosítása érdekében
Álláspontunk szerint az egészségügyi dolgozók körében elterjedt tévhitek és félelmek lebontása elsődleges a HIV-vel élők megkülönböztetésének megszüntetése érdekében. A megfelelő információ birtokában elérhető, hogy a HIV-vel élőket az egészségügyi ellátásuk során súlyosan megkülönböztető és jogsértő gyakorlat megszűnjön.
A jogszerű betegellátás során a HIV-vel élők egészségügyi kezelését nem lehet megtagadni. Az egyenlő bánásmódot az biztosítja, ha az egészségügyi szolgáltató az ellátás során nem alakít ki a beteget megalázó környezetet, indokolatlanul nem különíti el őt. Az orvosi titoktartáshoz való jog tiszteletben tartása minden beteg, így a HIV-vel élők számára is kiemelt fontosságú, mind a többi beteg, mind a munkáltató vagy más személyek irányába.
Az egészségügyi ellátással kapcsolatos bizonytalanságokat, így az esetleges jogszerűtlenségeket is kiküszöbölheti, ha az ellátóhely írott magatartásszabályokat fektet le munkatársai részére arra az esetre, ha a beteg a HIV-státuszát felvállalja. Az érintettek tájékoztatása és a gondozásukat végző intézményekbe történő gyors eljutás érdekében javasoljuk, hogy az egyes intézmények működjenek együtt HIV-szűréseket végző egészségügyi szolgáltatókkal és civil szervezetekkel. Érdemes a betegeket tájékoztatni a jogaik érvényesülését monitorozó és támogató szolgáltatásokról, pl. megadni a betegjogi képviselő vagy az egyenlő bánásmódért felelős hatóság elérhetőségét és hozzáférhetővé tenni a várótermekben a HIV-vel élők számára készített kiadványokat.
A TASZ tevékenysége során nemcsak a HIV-vel élő betegeket ért sérelmek miatti eljárások indításában vállal szerepet, hanem szívesen segít az egészségügyi dolgozóknak is, ha kérdéseik vannak azzal kapcsolatban, hogyan tudnak a HIV-vel élők számára jogszerű, de egyúttal mindenki számára biztonságos betegellátást nyújtani.
Megjelent: Orvosok Lapja
