Írta: Szabó Rita
A methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus az egészségügyi ellátással összefüggő és a bentlakásos szociális intézményekben előforduló fertőzések egyik leggyakoribb kórokozója, mely növeli a morbiditást és a mortalitást, valamint jelentős többletköltségekkel jár.
Rövidítések jegyzéke
MRSA methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus
PRISMA Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses
WHO World Health Organization
A Staphylococcus aureus fakultatív patogén baktérium, mely gyakran megtalálható az emberi bőrön és 9,1-57,8%-ban kimutatható az egészséges emberek orrnyálkahártyájáról anélkül, hogy klinikai tüneteket okozna (kolonizáció) [1].
A S. aureus lokalizált (pl. bőr -, lágyrész – és sebfertőzések, pneumonia) és generalizált infekciókat (pl. véráramfertőzés), valamint toxinok által közvetített megbetegedéseket (pl. ételmérgezés, „leforrázott bőr” szindróma, toxikus sokk szindróma) okozhat. A fertőzés forrásai lehetnek a kolonizált személyek, a klinikai tüneteket mutató fertőzött betegek és a kontaminált használati tárgyak (pl. kilincs, mobiltelefon, fonendoszkóp). A terjedés leggyakoribb módja a közvetlen érintkezés (direkt és indirekt kontaktus).
Az aktív fekvőbeteg ellátást végző intézményekben szerzett, egészségügyi ellátással összefüggő, S. aureus okozta fertőzések régóta súlyos gondot jelentenek. Az infekciókontroll intézkedések hiánya (pl. a személyzet nem megfelelő kézhigiénés hajlandósága) és az antimikrobiális szerek egyre gyakoribb alkalmazása az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzsek kialakulásához vezetett.
1942-ben, egy évvel a penicillin bevezetését követően publikálták először a S. aureus törzsek penicillinnel szembeni rezisztenciáját [2]. 1960-ban bevezették a methicillint (mely egy szűk hatásspektrumú, félszintetikus béta-laktám antibiotikum a penicillinek családjából) a Gram-pozitív baktériumok, különösen a penicillinre rezisztens, béta-laktamáz termelő S. aureus törzsek által okozott fertőzések kezelésére. A methicillinnel szembeni rezisztenciát azonban már a bevezetését követő évben, 1961-ben észlelték [3]. Azóta a methicillin-rezisztens S. aureus (MRSA) az egyik leggyakoribb multirezisztens kórokozóvá vált az egész világon, az általa okozott fertőzések pedig jelentősen megnövelik a morbiditási és mortalitási arányokat, valamint az ellátási költségeket.
Bentlakásos szociális intézményben 1970-ben izoláltak először MRSA törzset [4]. Hazánkban az MRSA gyakoriságáról azonban kevés információ áll rendelkezésre. A dolgozat célja, hogy nemzetközi kitekintést adjon az MRSA előfordulásáról és a kockázati tényezőiről, illetve bemutassa a megelőzés lehetőségeit a bentlakásos szociális intézmények számára.
Módszer
A vizsgálati célkitűzésnek megfelelő, már meglévő szakirodalmi eredmények feltárásához szisztematikus irodalomkeresést végeztünk a Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses (PRISMA) irányelv alapján [5].
- január 01. és 2015. december 31. között megjelent cikkeket kerestünk a PubMed, a ScienceDirect és a Cochrane Library CENTRAL adatbázisokban.
A keresés a következő formában történt: (methicillin-resistant Staphylococcus aureus OR MRSA) AND (colonisation) AND (long-term care facilities OR long-term care settings OR nursing homes OR assisted living facilities) AND (epidemiology OR prevalence) AND (risk factors OR predisposing factors).
Az interpretálhatóság követelményeit szem előtt tartva csak a teljes terjedelmükben elérhető cikkekre terjesztettük ki a keresést. Más specifikus kizáró kritériumot és nyelvi korlátozást nem alkalmaztunk a keresésekkel kapcsolatban. Másodlagos forrásként a releváns cikkek irodalomjegyzékét, illetve az adatbázisok kapcsolódó közleményeit tekintettük át.
Az irodalomkeresésekből származó cikkeket több lépésben vizsgáltuk meg. Először cím szerinti vizsgálatot végeztünk, hogy a számunkra nem releváns tudományos közleményeket elvessük. Ezt követően az összefoglalókat néztük át és azokat a publikációkat tekintettünk át részletesen, amelyek kivonatában a vizsgálati célkitűzésünknek megfelelő megjegyzés szerepelt.
Eredmények
Az elektronikus irodalomkeresés után összesen 413 cím és absztrakt vizsgálta történt meg. Ebből 76 tűnt potenciálisan relevánsnak, amelyeknek a teljes szövege került értékelésre. Végül 28 közlemény felelt meg a vizsgálati kritériumoknak.
Az MRSA gyakorisága
Az MRSA előfordulási gyakoriságáról 28 publikációban szerepelt adat [6-33]. 23269 ellátott orr -, sebváladékából és/vagy perianális törletéből végzett mikrobiológiai vizsgálatok alapján az MRSA prevalencia értéke 17,7% (terjedelem: 4,7% – 58,6%) [6-33]. A közlemények alapján Észak-Amerikában az MRSA előfordulása háromszor gyakoribb, 33,9% (16,8%-58,6%), mint az európai bentlakásos szociális intézményekben, ahol az átlagos prevalencia 12,6% (4,7%-22,5%) [6-33].
Az MRSA kockázati tényezői
Összesen 22 tanulmányban közöltek eredményeket az MRSA kockázati tényezőiről [6-7, 9-15, 18-25, 31-32]. A leggyakoribb kockázati tényezőként az MRSA-t megelőző antimikrobiális terápia, a krónikus seb (pl. decubitus, lábszárfekély), a magasfokú ellátási igény (pl. mozgáskorlátozottság, inkontinencia), a kórtörténetben szereplő MRSA fertőzés/kolonizáció, valamint az MRSA-t megelőző kórházi felvétel szerepelt.
A vizsgálati eredmények alapján az MRSA fertőzés/kolonizáció kialakulásához jelentős mértékben hozzájárult a húgyúti katéter tartós alkalmazása, az invazív orvosi eszközök (pl. érkatéter) használata, a krónikus agyi történések (pl. stroke, demencia, Parkinson-kór), a súlyos társbetegségek és a 85 év feletti életkor [6-7, 9, 12-14, 20-21, 23, 25-26, 28, 32].
Kockázati tényezőként szerepelt még az enterális szonda alkalmazása, a férfi nem, a rekurrens húgyúti fertőzések előfordulása, a perifériás érbetegség, az antacidum használat, a diabetes mellitus, illetve a 65 év alatti életkor is [9-11, 18, 23-24, 26, 28].
Megbeszélés
A bentlakásos szociális intézmények ellátottjainak kb. 17-50%-a rendszeresen megfordul az aktív fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi intézményekben [34]. Az ellátás végeztével visszakerülnek az „otthonukba”, ahova magukkal viszik a kórházak kórokozóit, melynek következtében ezen intézményekben is egyre nagyobb számban lehet számítani a multirezisztens kórokozók megjelenésére és az általuk okozott fertőzések számának emelkedésére.
Az elmúlt 10 évben az európai bentlakásos szociális intézményekben az MRSA átlagos prevalenciája 12,6% (4,7%-22,5%) volt [6-8, 10-17, 19, 22-23, 26-29, 33]. Hazánkban Stánicz és munkatársai számoltak be egy idősek otthonában előfordult, ellátottakat és dolgozókat egyaránt érintő MRSA kolonizáció felderítésének és megszüntetésének nehézségeiről, illetve többletköltségeiről (pl. diagnosztikai vizsgálatok, kezelések, a takarítók létszámának növelése és új, korszerű takarítóeszközök beszerzése, fali fertőtlenítőszer adagolók vásárlása, a leromlott állapotú lakószobák falának kifestése) [35].
Az MRSA előfordulásában kiemelkedő szerepet játszik az ellátott általános állapota, valamint az endogén és exogén kockázati tényezői. Magyarországon a bentlakásos szociális intézményekbe (pl. idősek otthona, pszichiátriai és szenvedélybetegek tartós bentlakást nyújtó intézménye, rehabilitációs célú lakóotthon) a napi négy órát meghaladó ápolási, gondozást igénylő, zömében idős emberek nyernek felvételt [36]. Az ellátottak többsége mozgáskorlátozott, inkontinens, zavart, többféle krónikus betegségben szenved, 20%-uk életkora pedig meghaladja a 85 évet [37]. A fent említett kockázati tényezőkhöz hozzájárulhatnak az intézményekben előforduló problémák (pl. túlzsúfoltság, szoros kontaktus, preventív intézkedések hiánya, alacsony dolgozói létszám) is, tovább segítve az MRSA terjedését [38].
Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a hazai bentlakásos szociális intézményekben is indokolt az MRSA kolonizált és/vagy fertőzött ellátottak esetén szükséges, valamennyi általános és speciális infekciókontroll tevékenység bevezetése és betartása, mely által az MRSA terjedése megelőzhető, kontrollálható, illetve az intézmények szükségtelen többletkiadásai elkerülhetők. Az infekciókontroll program magába foglalja az antimikrobiális szerek használatának korlátozását, az ellátottak és a személyzet szűrővizsgálatát és dekolonizációját, valamint a kontakt izoláció és a kézhigiéne szabályainak betartását.
Az antimikrobiális szerek használatának korlátozása
Az antimikrobiális szerek túlzott és/vagy nem megfelelő alkalmazása az egyik legfontosabb kockázati tényezője az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának és a multirezisztens kórokozók elterjedésének, melyek egyre fokozódó közegészségügyi problémát jelentenek világszerte. Ez a probléma különösen a szociális intézmények esetében jelentős, melyekben az antimikrobiális szerek használata gyakori, mintegy 40%-át teszi ki az éves intézményi gyógyszer felhasználásnak és egy ellátott 50-70%-os valószínűséggel kap szisztémás antimikrobiális kezelést évente [39]. További nehézséget jelent, hogy az antimikrobiális szerek 25-97%-ban empirikus módon kerülnek alkalmazásra, melynek következményeként az ellátottak egyre gyakrabban kolonizáltak vagy fertőzöttek multirezisztens kórokozókkal (pl. MRSA, penicillin rezisztens Streptococcus pneumoniae, vancomycin rezisztens Enterococcus spp., széles spektrumú béta-laktamáz termelő Gram-negatív kórokozók) [40]. Ezen kórokozók által kiváltott fertőzések halálozási aránya magasabb, mint az antibiotikum érzékeny mikroorganizmusok okozta infekcióké.
A fent leírt okok miatt egyre jobban felértékelődik az intézményvezetők és az ott dolgozó orvosok szerepe, akiknek fel kell ismerniük a túlzott és/vagy nem megfelelő antimikrobiális szerek használatának veszélyét és mielőbbi megelőző intézkedéseket kell foganatosítaniuk (pl. intézményi antibiotikum stewardship bevezetése).
Szűrővizsgálat
A szűrővizsgálat célja az MRSA-val fertőzött/kolonizált személy azonosítása, mely lehet felvételi, egyedi és célzott.
A felvételi szűrővizsgálat az ellátott intézménybe kerülésekor történik. A minden ellátottra kiterjedő felvételi szűrővizsgálat azonban költségigényes, ezért csak azon ellátottak esetén javasolt, akik az intézményi felvételt megelőző 3 hónapban antimikrobiális terápiában és/vagy kórházi ellátásban részesültek, krónikus sebeik vannak, teljes ellátásra szorulnak, valamint kórtörténetükben MRSA fertőzés vagy kolonizáció szerepel [9-10, 12-16, 18-19, 22-32]. Az MRSA-pozitivitás azonban nem jelentheti az ellátott felvételi kérelmének elutasítását.
Az egyedi szűrővizsgálat végzése járvány esetén szükséges mind a megerősített esetek, mind a kontakt személyek (pl. szobatársak, közvetlen ellátást végző dolgozók, látogatók) körében. Célja a fertőző forrás felkutatása, valamint a járványügyi intézkedések megszüntetésének igazolása.
A célzott szűrővizsgálat az intézmény infekciókontroll program egyik eleme lehet. A folyamatos, incidencia-alapú surveillance kevésbé idő -, költség – és humánerőforrás igényes alternatívája a rendszeresen ismételhető prevalencia vizsgálat, mely az intézmény által meghatározott időpont(ok)ban méri az ellátottak (és a dolgozók) körében az MRSA gyakoriságát. Segítségével meghatározhatók azok az infekciókontroll problémák, amelyek beavatkozást igényelnek (pl. a dolgozók alacsony szintű kézhigiénés hajlandósága).
Dekolonizáció
Az orr-torok dekolonizációjára naponta 3 alkalommal 5 napon keresztül orrkenőcs (pl. mupirocin vagy klórhexidin tartalmú) és/vagy octenidin hatóanyagú szájöblítők (étkezést követően) használata szükséges [41]. A bőr kolonizációjának megszüntetéséhez a teljes testfelület lemosására van szükség antiszeptikus (pl. klórhexidin vagy octenidin tartalmú) készítményekkel naponta egy alkalommal 3 napon keresztül [41].
A dekolonizáció hatékonyságát mikrobiológiai vizsgálatokkal ellenőrizni kell. Legkorábban 48 óra elteltével lehet az első mintákat levenni minden, korábban pozitív területről. Ezt követően 24 és 48 óra múlva ismételt kontrollvizsgálatok következnek. Mindhárom vizsgálat negatív eredménye esetén lehet az „MRSA – negatív” diagnózist felállítani [41]. A kontroll vizsgálat pozitivitása esetén a dekolonizációt még egy alkalommal meg kell ismételni [41].
A kontakt izoláció szabályainak betartása
A kontakt izolációs előírásokat, a standard izoláció szabályaival (kézhigiéne, egyéni védőeszközök alkalmazása, fertőtlenítés) egyidejűleg azoknál az ellátottaknál kell alkalmazni, akik bizonyítottan vagy feltételezhetően MRSA-val kolonizálódtak vagy fertőződtek. Az ellátott egyágyas szobában történő elhelyezése (nem elkülönítése) csak abban az esetben javasolt, ha a szobatársának húgyúti katétere, nyílt sebe és/vagy tracheostomája van [41-42]. Az ellátottak a közösségi programokon (pl. étkezés, csoportfoglalkozás, rehabilitáció) részt vehetnek [42]. A mozgáskorlátozott, inkontinens, nyílt sebekkel rendelkező ellátottak ápolására kijelölt dolgozóknak egyszer használatos védőkesztyűt – és ruházatot kell viselniük az ellátási tevékenységek (pl. mosdatás, ágyneműcsere, etetés) végzése során. Az ápolási eszközök közös használatát lehetőség szerint el kell kerülni, illetve ezeket a használatukat követően felületfertőtlenítő szerekkel (pl. Mikrobac forte, BODE X-Wipes, Bacillol 30 Tissues) fertőtleníteni szükséges. Már hazánkban is elérhetők azok a szakmai irányelvek alapján összeállított, kifejezetten az MRSA-val fertőzött betegek ellátása során alkalmazható „csomagok”, melyek az izolációs szabályok betartását segítő, egyszer használatos termékeket tartalmazzák (pl. Hartmann MRSA szett).
Kézhigiéne
A kézhigiéne a direkt módon terjedő fertőzések megelőzésének egyszerű és hatékony módszere, melyet Semmelweis Ignác már 1847-ben bebizonyított. Napjainkban is számos vizsgálat támasztja alá a kezek szerepét az MRSA terjedésében. Ezek ellenére a bentlakásos szociális intézmények dolgozóinak kézhigiénés hajlandósága nagyon alacsony, hazánkban 1,2% [43-44]. Amennyiben a kezeken nincs látható szennyeződés, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az alkoholos kézfertőtlenítő szer (pl. Sterillium) alkalmazását javasolja az ellátott megérintése előtt és után, az aszeptikus tevékenység megkezdése előtt, illetve a testváladékokkal történt valós vagy feltételezett kontaminációt követően [45].
Következtetés
Az MRSA minden bentlakásos szociális intézményben előfordulhat, melynek gyakoriságát az ellátottak kockázati tényezői és az ellátás fertőzési kockázata jelentősen befolyásolja. Az intézmény vezetőségnek felelőssége és kötelezettsége, hogy az ajánlásokat és az ellátottak jellemzőit figyelembe véve milyen infekciókontroll tevékenységeket valósít meg az MRSA kolonizáció/fertőzés megelőzése, illetve előfordulásának csökkentése érdekében.
Irodalomjegyzék
[1] Sollid, J. U. E., Furberg, A. S., Hanssen, A. M., et al.: Staphylococcus aureus: Determinants of human carriage. Infect. Genet. Evol., 2014, 21, 531-541.
[2] Rammelkamp, C. H., Maxon, T.: Resistance of Staphylococcus aureus to the action of penicillin. Exp. Biol. Med. (Maywood), 1942, 51, 386-389.
[3] Jevons, M. P.: “Celbenin-resistant” staphylococci. Br. Med. J., 1961, 1, 124-125.
[4] O’Toole, R. D., Drew, W. L., Dahlgren, B. J., et al.: An outbreak of methicillin resistant Staphylococcus aureus infection. Observations in hospital and nursing home. JAMA, 1970, 213, 257-263.
[5] Moher, D., Liberati, A., Tetzlaff, J., et al.: Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses: The PRISMA Statement. PLoS. Med., 2009, 6, e100097.
[6] Barrufet, M. P., Vendrell, E., Force, L., et al.: Prevalence and risk factors for methicillin-resistant Staphylococcus aureus in an acute care hospital and long-term care facilities located in the same geographic area. Rev. Esp. Quimioter., 2014, 27, 190-195.
[7] Brugnaro, P., Fedeli, U., Pellizzer, G., et al.: Clustering and risk factors of methicillin-resistant Staphylococcus aureus carriage in two Italian long-term care facilities. Infection., 2009, 37, 216-221.
[8] Budimir, A., Payerl, P. M., Bosnjak, Z., et al.: Prevalence and molecular characteristics of methicillin-resistant Staphylococcus aureus strains isolated in a multicenter study of nursing home residents in Croatia. Am. J. Infect. Control., 2014, 42, 1197-1202.
[9] Cheng, V. C., Taj, J. W., Wong, Z. S., et al.: Transmission of methicillin-resistant Staphylococcus aureus in the long term care facilities in Hong Kong. BMC. Infect. Dis., 2013, 13, 205.
[10] Couderc, C., Jolivet, S., Thiébaut, A. C. M., et al.: Fluoroquinolon use is a risk factor for methicillin-resistant Staphylococcus aureus acquisition in long-term care facilities: A Nested Case-Control Study. Clin. Infect. Dis., 2014, 59, 206-215.
[11] Del Rosario-Quintana, C., Tosco-Núñez, T., Lorenzo, L., et al.: Prevalence and risk factors of multi-drug resistant organism colonization among long-term care facilities in Gran Canaria. Rev. Esp. Geriatr. Gerontol., 2015, 50, 232-236.
[12] García-García, J. A., Santos-Morano, J., Castro, C., et al.: Prevalence and risk factors of methicillin-resistant Staphylococcus aureus colonization among residents living in long-term care facilities in southern Spain. Enferm. Infect. Microbiol. Clin., 2011, 29, 405-410.
[13] Gruber, I., Heudorf, U., Werner, G., et al.: Multidrug-resistant bacteria in geriatric clinics, nursing homes, and ambulant care – prevalence and risk factors. Int. J. Med. Microbiol., 2013, 303, 405-409.
[14] Heudorf, U., Gustav, C., Mischler, D., et al.: Healthcare associated infections (HAI), antibiotic use and prevalence of multidrug-resistant bacteria (MDRO) in residents of long-term care facilities: the Frankfurf HALT plus MDRO project 2012. Bundesgesundheitsblatt. Gesundheitsforschung. Gesundheitsschutz., 2014, 57, 414-422.
[15] Hogardt, M., Proba, P., Mischler, D., et al: Current prevalence of multidrug-resistant organisms in long-term care facilities in the Rhine-main district, Germany, 2013. Euro. Surveill., 2015, 20, 21171.
[16] Horner, C., Wilcox, M., Barr, B., et al: The longitudinal prevalence of MRSA in care home residents and the effectiveness of improving infection prevention knowledge and practice on colonisation using a stepped wedge study design. BMJ. Open., 2012, 2, e000423.
[17] Horner, C., Parnell, P., Hall, D., et al.: Meticillin-resistant Staphylococcus aureus in elderly residents of care homes: colonization rates and molecular epidemiology. J. Hosp. Infect., 2013, 83, 212-218.
[18] Hudson, L. O., Reynolds, C., Spratt, B. G., et al.: Diversity of methicillin-resistant Staphylococcus aureus strains isolated from residents of 26 nursing homes in Orange County, Calfornia. J. Clin. Microbiol., 2013, 51, 3788-3795.
[19] Jans, B., Schoevaerdts, D., Huang, T. D., et al.: Epidemiology of multidrug-resistant microorganisms among nursing home residents in Belgium. PlosONE., 2013, 8, e64908.
[20] Li, F., Arnsberger, P., Miller, F. D.: Profile of methicillin-resistant Staphylococcus aureus among nursing home residents in Hawai’i. Hawaii. Med. J., 2010, 69(5), 126-129.
[21] Lim, C. J., Cheng, A. C., Kennon, J., et al.: Prevalence of multidrug-resistant organisms and risk factors for carriage in long-term care facilities: a nested case-control study. J. Antimicrob. Chemother., 2014, 69, 1972-1980.
[22] Manzur, A., Gavalda, L., Ruiz de Gopegui, E., et al.: Prevalence of methicillin-resistant Staphylococcus aureus and factors associated with colonization among residents in community long-term-care facilities in Spain. Clin. Microbiol. Infect., 2008, 14, 867-872.
[23] Mossong, J., Gelhausen, E., Decruyenaere, F., et al.: Prevalence, risk factors and molecular epidemiology of methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) colonization in residents of long-term care facilities in Luxembourg, 2010. Epidemiol. Infect., 2013, 141, 1199-1206.
[24] Murphy, C. R., Quan, V., Kim, D., et al.: Nursing home characteristics associated with methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) burden and transmission. BMC. Infect. Dis., 2012, 12, 269.
[25] Murphy, C. R., Hudson, L. O., Spratt, B. G., et al.: Predicting high prevalence of community methicillin-resistant Staphylococcus aureus strains in nursing homes. Infect. Control. Hosp. Epidemiol., 2013, 34, 325-326.
[26] Pfingsten-Würzburg, S., Pieper, D. H., Bautsch, W., et al.: Prevalence and molecular epidemiology of methicillin-resistant Staphylococcus aureus in nursing home residents in northern Germany. J. Hosp. Infect., 2011, 78, 108-112.
[27] Romaniszyn, D., Pobiega, M., Wójkowska-Mach, J., et al: The general status of patients and limited physical activity as risk factors of Methicillin-resistant Staphylococcus aureus occurrence in long-term care facilities resodents in Krakow, Poland. BMC. Infect. Dis., 2014, 14, 271.
[28] Ruscher, C., Pfeifer, Y., Layer, F., et al.: Inguinal skin colonization with multidrug-resistant bacteria among residents of elderly care facilities: frequency, persistence, molecular analysis and clinical impact. Int. J. Med. Microbiol., 2014, 304, 1123-1134.
[29] Sánchez Ferrín, P., Fontecha Gómez, B. J., et al.: Evolution of patient colonization with methicillin-resistant Staphylococcus aureus in a skilled nursing facility. Med. Clin. (Barc)., 2009, 132, 43-48.
[30] Schora, D. M., Boehm, S., Das, S., et al.: Impact on Detection, Education, Research and Decolonization Withot Isolation in Long-term care (DERAIL) on methicillin-resistant Staphylococcus aureus colonization and transmission at 3 long-term care facilities. Am. J. Infect. Control., 2014; 42, S269-S273.
[31] Schwaber, M. J., Masarwa, S., Navon-Venezia, S., et al.: High prevalence of methicillin-resistant Staphylococcus aureus among residents and staff of long-term care facilities, involving joint and parallel evolution. Clin. Infect. Dis., 2011, 53, 910-913.
[32] Stone, N. D., Lewis, D. R., Johnson, T. M., et al.: Methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) nasal carriage in residents of Veterans Affairs long-term care facilities: role of antimicrobial exposure and MRSA acquisition. Infect. Control. Hosp. Epidemiol., 2012, 33, 551-557.
[33] Vendrell, E., Capdevila, J. A., Barrufet, P., et al.: Mortality among methicillin-resistant Staphylococcus aureus carriers in long-term care facilities. Rev. Esp. Quimioter., 2015, 28, 92-97.
[34] Hogan, D. B., Amuah, J. E., Strain, L. A., et al.: High rates of hospital admission among older residents in assisted living facilities: opportunities for intervention and impact on acute care. Open. Med., 2014, 8, e33-45.
[35] Stánitz, É., Tompity, T., Ungvári, E., et al.: Detection of endemic methicillin-resistant Staphylococcus aureus colonisation in a retirement home. [MRSA-kolonizáció felderítése időskorúak otthonában.] LAM., 2013, 23, 198-202. [Hungarian]
[36] 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről
[37] Szabó, R., Böröcz, K.: Antimicrobial use in Hungarian long-term care facilities: High proportion of quinolone antibacterials. Arch. Gerontol. Geriatr., 2014, 59, 190-193.
[38] Szabó R.: Infection control personnel and implementation of infection control measures in Hungarian long-term care facilities: national results from a European-wide survey. Int. J. Infect. Control., 2014, 10, 1-5.
[39] Blix, H. S., Bergman, J., Schjott, J., et al.: How are antibacterials used in nursing homes? Results from a point-prevalence prescription study in 44 Norwegian nursing homes. Pharmacoepidemiol. Drug. Saf., 2010, 19, 1025-1030.
[40] Denkinger, C. M., Grant, A. D., Denkinger, M., et al.: Increased multi-drug resistance among the elderly on admission to the hospital – a 12-year surveillance study. Arch. Gerontol. Geriatr., 2013, 56, 227-230.
[41] Böröcz, K., Melles, M., Szalka, A., et al.: A guide to the prevention of methicillin-resistant Staphylococcus aureus infections. [Módszertani levél a methicillin/oxacillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések megelőzésére.] Epinfo, 2001, 8, 5. Suppl.
[42] Kommission für Krankenhaushygiene und Infektionsprävention (KRINKO): Infektions prävention in Heimen. Empfehlung der Kommission für Kranken-haus hygiene und Infektions prävention beim Robert Koch-Institut (RKI). [Infection prevention in the home. Recommendation of the Commission for Hospital Hygiene and Infection Production of the Robert Koch Institute (RKI)]. Bundesgesundheitsbaltt Gesundheitsforschung Gesundheitsschutz., 2005, 48, 1061-1080. [German]
[43] Szabó, R., Kurcz, A., Morvai, J., et al.: Use of hand hygiene agents in Hungarian long-term care facilities [Kézfertőtlenítő szer felhasználás a hazai bentlakásos szociális intézményekben.] IME., 2015, 14, 11-16. [Hungarian]
[44] Szabó, R., Morvai, J., Bellissimo-Rodrigues F., et al.: Use of hand hygiene agents as a surrogate marker of compliance in Hungarian long-term care facilities: first nationwide survey. Antimicrob. Resist. Infect. Control., 2015, 4, 32.
[45] World Health Organization (WHO): Hand Hygiene in Outpatient and Home-based Care and Long-term Care Facilities. 2012. Available from: http://www.who.int/gpsc/5may/hh_guide.pdf
Eredeti megjelenés: Orv Hetil, 2016, 157(27), 1076-1083.
