Barcs István
„Ha békét akarsz, háborúra készülj!”
Si vis pacem, para bellum, állapította meg Flavius Vegetius Renatus a 4. századi római – ma úgy mondanánk – katonai szakíró, Epitoma rei militaris (A hadtudomány foglalata) című négy kötetes hadászati munkájában. Mi, emberek, saját testünkben is kisebbségben vagyunk a velünk együtt élő – többnyire velünk szemben barátságos – baktériumokkal, de március 15-én írván ezt a bejegyzést emlékeztetnék arra, hogy a történelemben nem példátlan a népesség egy részének felkelése az országot vezető-irányító nép ellenében. Elég az 1848-49. évi szabadságharcban a horvát és román felkelésre gondolni a külső ellenséggel küzdő forradalmi Magyar Királyság ellen. határainkon túl (testünkön kívül) viszont folyamatosan állomásoznak olyan seregek, amik akár támadást is intézhetnének ellenünk.
Erőszakkal szemben milyen reagálást válasszunk? Csak két választásunk lehet. Az egyik a krisztusi tanítás szerint odatartani másik arcunkat is, ha az egyiket megütötték. És az ősibb, az ótestamentumi: szemet szemért, sőt: már azelőtt visszaütni nekik, hogy meg mertek volna támadni! Mert a támadás a legjobb védekezés. Ki melyik mellett dönt, döntse el maga. De fertőzésekkel szemben csakis az egyik válasz lehet helyes.
A NULLADIK VÉDELMI VONAL
Ilyenről nem ír a szakirodalom. A megelőző csapások katonai gyakorlatának átvételével ha fenyegetve érzi magát az ember, a környezetében tömegpusztító csapások sorozatát hajtja végre a feltételezett ellenség, a mikróbák sokasága ellen. Az még hagyján, ha tisztálkodik, ennek elhanyagolása lehet divat, de kellemes semmiképpen. De erre is igaz, ami minden másra: a jóból is megárt a sok! Tartsuk rendben környezetünket is, igen! A tisztaság fél egészség – nem lehet tagadni a mondás igazságát.
Viszont a szokásos tisztító – tisztálkodó szerek helyett fertőtlenítő készítmények használata mennyire indokolt? Rendben van, ha agresszív antibakteriális (pl. klórtartalmú) szerekkel tartjuk tisztán a WC kagylót, a mosogatót, a konyhai munkaasztalt, járványos időben gondoskodunk a lakás levegőjének csíramentesítéséről, de mi indokolja ezt ott, ahol a baktériumok természetes jelenléte semmilyen veszélyt nem jelent? És mint ami oly sokszor, ebben az esetben is igaz: ami felesleges, az bizony többnyire ártalmas. Mert a fertőtlenítő szerekkel szemben is kifejlődik a baktériumok ellenállása, főleg ha azokat nem a kellő töménységben (azaz a kelleténél jobban hígítva) és nem a szükséges behatási időt betartva használják. És az ilyen ellenállóvá tett baktériumok ha bekerülnek mondjuk egy kórházi környezetbe, ott már nagyon súlyos fertőzések, járványok okozói lesznek az ott ápolt, legyengült szervezetű betegek körében.
ELSŐ VÉDELMI VONAL
A kívülről induló baktériumok a külső, a táplálékkal lenyeltek a belső testfelületeken (a belek, a tápcsatorna falán) érintkeznek először testünkkel. Itt a szervezet három módon igyekszik megvédeni magát. Az első a fizikai védelem, a felszínek épsége. Ha mechanikai sérülések vannak rajta, akár apró repedések, azon az idegen mikróbák behatolása lehetséges. A túlzott tisztálkodástól a bőr kiszárad, megrepedezik, ami ezt elősegíti. Érdemes az eltávolított zsiradékot testápolókkal pótolni ilyenkor!
Kémiai védelmet jelentenek a bőr és a nyálkahártyák mirigyeinek váladékai, a természetes pH, amik megváltozása szintén elősegíti a fertőzéseket.
És biológiai védelmet jelent a mikrobiom, az egészséges baktériumflóra. Ha ez ép, KITÖLTI A számára adott életteret, kiszorítja az ott megjelenő idegen baktériumokat, ezzel fokozza a szervezet ellenálló képességét fertőzésekkel szemben.
PRO, PRE, POSZT, META, SZIN…
Számos -biotikum utótagú fogalom, új kifejezés bukkant fel az utóbbi években, és valamennyi kapcsolatban van a normál baktériumflórával. Probiotikumnak nevezik azokat a baktérium- és gombatörzseket, amik hosszabb rövidebb ideig megtelepedhetnek testünkben, erre az időre pótolva a saját baktériumaink esetleges hiányát, amit antibiotikum- vagy valamely intim kozmetikai beavatkozás hozott létre, majd lassan kikopnak a szervezetből, visszaadva a helyet a közben regenerálódó saját flórának.
A posztbiotikumok (vagy metabiotikumok) a probiotikumok működése során termelődő, belőlük felszabaduló enzimek, anyagcsere-termékek, amik bizonyos probiotikum-hatásokat (gyulladáscsökkentő, koleszterinszint- vagy vérnyomáscsökkentő, antioxidáns hatás) képesek kiváltani, így külön, táplálék-kiegészítőként is adhatók.
A szinbiotikumok a probiotikumok és a prebiotikumok együttesét jelentik
Prebiotikumnak azokat az anyagokat nevezik, amiket a baktériumaink (elsősorban a bélben élők) tápanyagként hasznosítanak, de az ember számára nem jelentik többlet energia bevitelét. Ilyen pl. az inulin. Vagy a burgonyakeményítő, amit ha hagyunk a főzővízben kihűlni, olyan molekulaformát vesz fel, amit az ember nem, a bélben élő baktériumok viszont képesek emészteni.
Tehát óvjuk, tápláljuk a saját „jó” baktériumainkat, és óvakodjunk az idegenektől. Készüljünk fel arra, ha megtámadnak, meg tudjuk magunkat védeni tőlük!
Ami az immunrendszerünk feladata lesz. Ha felkészítjük rá.
Megjelent: Foteldoki
