Az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja II. Infekciókontroll Továbbképzés és Konferencia után az egészségügyi kormányzat felől érkezett kérésre készített összefoglaló javaslat
„(…) Köszönöm, hogy lehetővé teszi az infekciókontrollt érintő szakterületek problémáinak eljuttatását az egészségügyet irányító államtitkársághoz! Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni azokat a problémákat és javaslatokat, amelyek az IME II. Infekciókontroll Továbbképzése és Konferenciája című kétnapos rendezvényen 2013. október 16-17-én elhangzottak. Szerettem volna ezeket kiegészíteni az infekciókontroll végzésében szervesen részt vállaló egészségügyi szakterületek – infektológia, epidemiológia, kórházhigiéné, klinikai mikrobiológia, klinikai gyógyszerészet – képviselőinek véleményével, de kérésemre eddig csak egyiküktől érkezett válasz. Ezért kérem, tekintse ezt a levelet a konferencia szubjektív rezüméjének, ne többnek!” (részlet a kísérőlevélből)
Helyzetértékelés
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése terén számos kedvező intézkedés/szabályozás történt pl. 20/ 2009. (VI.18.) EüM az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, mely rendelet az egészségügyi ellátórendszer valamennyi szintjén szabályozza az infekciókontroll struktúráját és folyamatait. Az Országos Epidemiológiai Központ által kifejlesztett és koordinált Nemzeti Nosocomiális Surveillance Rendszer és Nemzeti Bakteriológiai Surveillance; az NNSR bővítése újabb modulokkal; az OEK referencia laboratóriumok által végezhető, különösen molekuláris epidemiológiai vizsgálatok; epidemiológus nővérképzés az ETI-ben; kórházi epidemiológus képzés Debrecenben.
A kedvező intézkedések ellenére az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések járványügyi helyzete folyamatosan romlik, ennek számos oka lehet, az egyik pl. hogy a jogszabályban foglaltak számonkérése nem történik meg az egészségügyi hatóság által. Az infektológus, megelőző orvostan változatlanul hiányszakmák és nem látszanak azok az intézkedések, melyekkel ez a helyzet megváltoztatható lenne. A mikrobiológiai hálózat néhány évvel ezelőtti átalakításával számos egészségügyi intézmény számára nehezen elérhető a célzott antibiotikum terápiához szükséges mikrobiológiai laboratóriumi háttér. A kormányok számára nem tűnik fontosnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések prevenciója. Ez azzal is alátámasztaható, hogy máig nem készült el a Tanács 2002/77/EC ajánlása szerinti AMR prevencióra vonatkozó stratégia terv és akcióprogram.
Alapok
Úgy véltük, alapvető, hogy az infekciókontrollt érintő intézkedések, szabályozások előkészítésébe és döntés-előkészítő folyamataiba vonjanak be minden érintettet (fertőző szakorvos, preventív medicina, klinikai mikrobiológus, gyógyszerész és szakmai szervezetet), ezek kihagyásával ne születhessen semmilyen intézkedés vagy jogszabály ezen a területen, hiszen fertőző betegségek megelőzése, terjedésük megakadályozása a cél. Biztosítani kell a multidiszciplinaritás megjelenését minden szakág képviseletében azért, hogy elkerüljük a beszűkülést és a társterületek nyújtotta segítség felkínálásának elmaradását. A fertőző betegségeket mikroorganizmusok hozzák létre, ezért cél kell legyen a mikrobiológiai alapok ismételt megteremtése minden fertőzésekkel kapcsolatos egészségügyi tevékenység számára elérhetően.
Szakemberképzés
A fertőző betegségekkel kapcsolatos minden tevékenység megfelelő végzéséhez és irányításához nagyobb számú infektológusra van szükség. Ennek az lenne az alapfeltétele, hogy minden orvostanhallgató alapképzése alatt kötelező tárgyként hallgasson infektológiát, ami a legnagyobb orvosegyetemen, a Semmelweis Egyetemen a mai napig nem épült be a képzésbe. Minden orvos találkozik fertőző beteggel, ezért nem elegendő a későbbi szakképzésre bízva a szükséges szemlélet kialakítását.
Támogatni kellene a szakképesítési rendszeren belül az infektológia, orvosi mikrobiológia, klinikai mikrobiológus, megelőző orvostan szakképesítések megszerzését a rezidens helyek és képzőhelyek számának bővítésével, az elhelyezkedési lehetőségek támogatásával.
A kórházhigiénikusok számára nem áll rendelkezésre elegendő mesterképzés. Jelenleg csak Debrecenben és Pécsett van lehetőségük a továbbtanulásra, részben más szakterületen. Szükséges lenne az epidemiológiai mesterképzés mielőbbi bevezetése Budapesten is (lehetőleg államilag finanszírozott módon), de a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar ilyen irányú kérelmét a MAB azzal utasította el 2011. júliusában, hogy „a szaklétesítés szakmai indokoltsága nem áll fenn” (?)
A 20/2009 EüM rendelet előírásai szerint 500 ágy felett 2 epidemiológiai szakápolót kell alkalmazni, de OKJ-s képzések indulása nem tervezett, pályázati pénzektől függő. Emiatt az intézmények kénytelenek diplomás népegészségügyi ellenőröket visszaminősítve foglalkoztatni ebben a feladatkörben. A felügyelőképzés jelentős mértékben átalakítandó, hogy a kórházhigiénés feladatok helyszínen megfelelően elvégezhetők legyenek.
A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar által beterjesztett klinikai epidemiológia szakirányú képzését az Oktatási Hivatal 2012-ben nyilvántartásba vette. Ez a képzés az infekciókontroll végzésére és irányítására készít fel, de mivel a jogszabály nem sorolja fel a szükséges képesítések között, nincs elegendő jelentkező.
Jogszabályok
Hiába írja elő a 20/2009 (VI.18.) EüM sz. rendelet, hogy az infekciókontroll végzése kötelező, ha az ennek csak formálisan (vagy sehogy sem) eleget tevő intézményeket nem marasztalják el. Tekintettel, az egészségügyi ellátással összefüggő járványügyi helyzet súlyosságára, szükség lenne országos stratégiai program kialakítására. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése a betegbiztonság része.
Laboratóriumi háttér
Az infekciókontroll munkacsoport részese kell legyen infektológus (részállású alkalmazás nem minden esetben hatékony), és előírt a mikrobiológiai leletekre támaszkodás. A mikrobiológiai laboratóriumi rendszer 2001-től folyamatosan zajló leépítése nem teszi elérhetővé a diagnosztikát mindig és minden intézmény számára. Ennek hiányában a fertőzés kórokozóját nem lehet azonosítani, nem lehet megállapítani a forrását, és nyomon követni terjedését, valamint nem lehet adekvát antibiotikum kezelést megvalósítani. Haladéktalanul meg kell kezdeni ennek a folyamatnak a visszafordítását, és a mindenki számára elérhető mikrobiológiai laboratóriumok kiépítését. Ragaszkodni kellene ahhoz, hogy bizonyos fertőzések csak bizonyos mikrobiológiai vizsgálatok megléte esetén legyenek finanszírozottak.
Antibiotikum felhasználás
Az antibiotikumok alkalmazásával kapcsolatos ismeretek erősen hiányosak a lakosság körében, de sajnálatos módon egyes gyakorló orvosok között is. Szükséges az ismeretterjesztés és az infektológiai továbbképzések kötelezővé tétele minden orvos és egészségügyi dolgozó számára.
Számos működő európai példa (pl. Hollandia, UK) bizonyítja és a Tanácsi ajánlások (One Health) javasolják, hogy bizonyos antibiotikumok csak kórházi körülmények között és/vagy csakis mikrobiológiai leletre alapozva lehet rendelni. Ez államilag támogatott módon valósítható meg a mikrobiológiai diagnosztika elérhetővé tételével.
Védőoltási rendszer
Magyarországon Európa-szerte példaszerűen működik az életkorhoz kötött kötelező védőoltások rendszere. Ennek eredménye a 98 %-nál nagyobb átoltottság, és az, hogy létező fertőző betegségek klinikailag manifesztálódó fertőzéseket nem képesek okozni. Ennek a fenntartása elsőrendű közösségi érdek, ezáltal hagsúlyozottan magasabb rendű minden más szabadságjognál. Felvilágosítással, intenzív médiajelenlét útján és a jog eszközeivel meg kell ezt őriznünk a teljes lakosság és a jövő nemzedékek biztonsága, egészsége érdekében.
Ugyanakkor kevés hangsúly tevődik a felnőttkori védőoltási rendszer kialakítására és finanszírozására. Problematikus az egészségügyi dolgozók védőoltásainak rendszere. A munkáltatónak az érvényes jogszabályok szerint kockázatbecslést kell végeznie és a védőoltással megelőzhető biológiai kockázatok tekintetében fel kell ajánlania a dolgozó számára a védőoltást, melyet az vagy felvesz, vagy nem. A biológiai kockázatok csökkentésére irányuló védőoltásokat az egészségügyi dolgozók számára kötelezővé kellene tenni, hiszen védőoltás hiányában nemcsak az eü. dolgozó van kitéve fertőzésnek, de egyben megbetegedésével veszélyezteti a betegeket.
Felvilágosító kampányok
Szükség lenne a Nyugat-Európai és amerikai példákat követve központilag irányított kampányok indítására széles körű felvilágosítás céljából. Ennek – más országokban bevált – eszközei az iskolai felvilágosító előadások tartása, ismeretterjesztő előadássorozatok az elektronikus médiában, reklámszakemberek bevonásával készített szórólapok, óriásplakátok.
Ehhez tartozna annak elérése is, hogy a közösségi informálást felvállaló megszólalók érdekesen, és mindenki számára érthetően fogalmazzák meg a tájékoztatást. Korlátozni kellene az egészségügyi törvény előírásai ellen kampányoló, magukat független szakértőknek vagy jogvédőknek nevező szervezetek és személyek megszólalási lehetőségeit a médiában, összhangban az Alkotmánybíróság 39/2007. (VI.20.) határozatával is.
Oktatás/képzés
Az antibiotikumok alkalmazásával kapcsolatos ismeretek erősen hiányosak a lakosság körében, de sajnálatos módon egyes gyakorló orvosok között is. Szükséges az ismeretterjesztés és az infektológiai továbbképzések kötelezővé tétele minden orvos és egészségügyi dolgozó számára.
Az iskolai egészségtan oktatásában jelentős fejezetet kellene a fertőzések és azok megelőzésével kapcsolatos ismeretek átadására fordítani.
Minél több internetetes felület felhasználásával kellene bővíteni a fertőzések és azok megelőzésével kapcsolatos ismereteket.
Köszönettel:
Dr. Barcs István
Dr. Böröcz Karolina
Elküldve: 2013. december 4, 11:29
