Szerző: Barcs István
Március 21. van, a tavasz első napja. A mai híradások szerint már 52-en betegedtek meg
Magyarországon kanyaróban, egy olyan fertőzésben, ami ellen kötelező védőoltás van, amiben utoljára 2002-ben fordult elő hazánkban megbetegedés. A fertőzést a szomszédos Romániából hurcolták be, ahol az évek óta zajló, mindent elsöprő médiakampány nyomán az oltást elutasítók aránya túllépte a járványügyi biztonságot garantáló arányt – lefelé. Neves és népszerű személyiségek álltak a védőoltásokat ellenzők, azokat ártalmasnak beállítók táborába, és minden fórumon igyekeztek a bennük bízó, őket szerető embereket a védőoltás elutasítására bíztatni.
Az érvük, mint szerte a világon Wakefield úrnak a Lancet hasábjain 1998-ban megjelent cikke. Eszerint 12 MMR oltásban részesült gyermeknél autizmust és gyulladásos bélbetegséget mutattak ki, és erre alapozva bontakozott ki az ellenzők mozgalma. A közlemény minden adata valós. Csupán azt hallgatta el, hogy a gyermekek már az oltás előtt is betegek voltak. Egy, az oltóanyag gyártóját lejáratni szándékozó konkurens cég meglehetősen sok nullát tartalmazó ajánlata állt a háttérben. A következmény az lett, hogy Wakefieldet megfosztották orvosi diplomájától, kizárták a kamarából, és soha nem gyakorolhatja hivatását az Egyesült Királyságban.
Ma állításai tovább keringenek a világhálón erre fogékony olvasók sokaságát szólítva meg. Wakefield „doktor” vándor tiszteletesként haknizza végig az Egyesült Államokat és terjeszti tanait, amikről ő tudja legjobban, hogy hazugok. A cáfolatok elsikkadnak, mert a hivatalosságban hinni nem „trendi”. Furcsa hangok hallatszanak a védőoltásokkal és konkrétan a kanyaró fertőzések megjelenésével kapcsolatban. Nincs veszély, mindenki védett, állítja az egyik, mert aki még nem kapott védőoltást, az átesett gyerekkorában, hiszen ez gyermekbetegség. Miért lenne vajon védőoltási kötelezettség egy könnyen átvészelhető gyermekbetegség ellen? Mert bele lehet halni? Mert a kigyógyulást követően a tünetmentesen a szervezetben lappangó vírus szubakut szklerotizáló panencephalitis (SSPE) formájában újulhat ki?
Állítják mások, hogy egyéni szabadságjog eldönteni, beoltassuk-e magunkat vagy a gondjainkra bízott gyermekeket. A jog szerint a közösség védelme felülírja az egyéni szabadságjogokat. Az Alaptörvényből levezethető a mindenkit megillető jog az egészségre és az egészséges környezetre. Ezt veszélyezteti, ha a népességben ismeretlen számú immunizálatlan, ultrafogékony ember áll készen arra, hogy megfertőződjön, és a benne virulenciájában megerősödve termelődött kórokozókkal megfertőzze a többieket. A jog bírsággal szankcionálja az oltásmegtagadókat. A Legfelsőbb Bíróság mégis azt mondta ki egy ítéletében, hogy nem bűnös az a szülőpár, akik önhibájukból nem gondoskodtak arról, hogy gyermekük az előírt, életkorhoz kötött védőoltásokat megkapja. Az indoklás szerint ugyan ez veszélyt jelent a gyermekre és környezetére, de a fertőzés ritkasága miatt a valószínűsége igen kicsiny, és a veszélyeztetés csak akkor valósul meg, ha a fertőzés bekövetkezett!
Pedig ez nem az a kategória, hogy a gyermek majd felnő és eldönti! Szerencsére az Alkotmánybíróság is így gondolta. De a szankciók elkerülésére vannak orvosok Magyarországon, akik igazolják a védőoltás beadását, és a szülő kérésére azt nem végzik el! Így ugyan a járványügyi szervek nyilvántartása szerint az ország védettségi állapota megfelelő, azonban a
valós számokat nem ismerjük. Ez is egyik megnyilvánulása a véleménynyilvánítási szabadság félreértelmezésének, és az orvosképzés hiányosságainak.
Egyszer már leírtam a következő példát: a méhek úgy készítik a lépet, hogy beleállnak egy csepp viaszba, és a hat lábukkal tágítják kifelé. A mellettük levő sejtekben álló méhek szintén. Így alakul ki a szabályos hatszögek rendszere. Amiben minden sejt minden irányban ugyanaddig terjed, mert a fal után a másik méh lábainak ereje érvényesül. Ha az egyik méh lába hosszabb, a szomszéd méh sejtje kisebb lesz. Ahogy a jogaink is csak a többiek jogainak sérelmére bővíthetők. Kipling írja 1908-ban a Kaptár melege című elbeszélésében, hogy a méhek nem engedik be maguk közé a kártékony viaszmolyokat. Amikor bekövetkezett a betolakodás, azok lázítani kezdik a fiatal dolgozókat: ne fogadd el a szabályokat, ne gyűjts nektárt, ne vigyázz a tisztaságra! Majd a többiek elvégeznek mindent, te csak légy gondtalan, élvezd a szabadságot!
Csak egy maroknyi méh vonul el, hogy a fertőzött kaptár elégetése, a katasztrófa után új méhtársadalmat alapítson.
Meg kell ezt várnunk?
Eredeti megjelenés: IME, 2017, 16(3), 3.
