Környezethigiéné: innovatív dekontaminációs technológiák

Szerzők: Szabó Rita dr., Szigetiné Málics Lívia, Barcs István dr.

Az egészségügyi ellátást végző és a bentlakásos szociális intézményekben a felületek és a levegő megfelelő és rendszeres fertőtlenítése a hatékony infekciókontroll programok elengedhetetlen eleme.  A hagyományos manuális fertőtlenítés azonban gyakran nem elégséges. Az „érintés nélküli” (automatizált) fertőtlenítő technológiák (pl. hidrogén-peroxidot alkalmazó hidegködképző berendezések) hatékony alternatívái a jelenleg széles körben alkalmazott fertőtlenítőszereknek. Az intézményi vezetőknek és a higiénikus szakembereknek érdemes megfontolniuk az innovatív dezinficiensek és az érintésmentes fertőtlenítési technológiák alkalmazását a betegbiztonság javítása érdekében.

 

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés a morbiditás és a halálozás egyik fő oka világszerte. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) becslése szerint e fertőzések hat fő típusa (pneumonia, húgyúti fertőzés, műtéti sebfertőzés, Clostridium difficile infekció, neonatális szepszis és primer véráramfertőzés) az egészségkárosodással korrigált életévekben (Disability-Adjusted Life Years, DALY) kifejezve az Európai Unió (EU) és az Európai Gazdasági Térség országaiban magasabb, mint az ECDC által felügyelt egyéb infekciók betegségterhe összesen (1). A becslés eredményei szerint minden korcsoportot érintenek a fertőzések, bár a betegségteher szignifikánsan magasabb a csecsemők és a 65 év felettiek körében (1). Az ECDC első, az egészségügyi ellátó intézményekben elvégzett (2011-2012) pont prevalencia vizsgálatának (PPV) protokollja nem tette lehetővé a bentlakásos szocális intézményekkel történő összehasonlítást, holott az ellátottak között az időskorral járó anatómiai és fiziológiai változások (pl. az immunrendszer „öregedése”, funkcionális károsodások, krónikus betegségek), illetve az intézményi problémák (pl. szoros kontaktus, preventív intézkedések hiánya) miatt egyre gyakoribbak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális szerhasználat (pl. fluoroquinolon), mely utóbbi legfontosabb „mellékhatása” a multirezisztens kórokozók megjelenése (2-3). A 2016-2017 között, egységes protokoll szerint elvégzett PPV eredményei szerint az egészségügyi ellátást végző intézményekben a betegek 5,9%-ánál (EU átlag: 6,5%), a bentlakásos szociális intézmények esetében pedig az ellátottak 3,7%-ánál (EU átlag: 3,9%) fordult elő fertőzés, legnagyobb arányban légúti infekció (4). A leggyakrabban izolált mikroorganizmus az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus, a Klebsiella spp., az Enterococcus spp., a Pseudomonas aeruginosa és a Clostridium difficile volt (4).

Ezen, a nozokomiális fertőzések és járványok kialakulásában jelentős szerepet játszó specifikus és aspecifikus kórokozók (pl. influenzavírus, MERS-CoV, SARS-CoV, norovírus, Clostridium difficile, Acinetobacter spp.) átvitele leggyakrabban a kezeken által, direkt kontaktus útján, indirekt módon (a kontaminált felület, majd egy fogékony személyt megérintésével) vagy cseppfertőzéssel történik (5-7). Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centre for Disease Prevention and Control, CDC) szakemberei az 1980-as években még úgy vélték, hogy az indirekt kontaktus szerepe elhanyagolható (8). Az azóta elvégzett járványügyi és mikrobiológiai vizsgálat eredményeként azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezen kórokozók egyrészt órákig (az egészségügyben dolgozók kezein a megfelelő módon és ideig elvégzett kézhiginés tevékenység hiányában), másrészt napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is túlélnek a különböző porózus (pl. gumi, textilia, fa, papír) és nem porózus (pl. ágy, villanykapcsoló, telefon, orvostechnikai eszközök) felületeken, valamint a helyiségek levegőjében lévő aeroszolcseppekben (5, 9-12). A Stiefel és munkatársai által elvégzett vizsgálat bizonyította, hogy a kontaminált környezettel való érintkezés ugyanolyan mértékben szennyezi az egészségügyben dolgozók kezét, mint a betegekkel való közvetlen kapcsolat (13). Azt is megfigyelték, hogy a dolgozók kézhigiénés compliance-e a beteg környezetének megérintését követően jóval alacsonyabb, mint a beteggel történt közvetlen kontaktus után (14). Továbbá az is bebizonyosodott, hogy az olyan betegszobába történő elhelyezés, amelyben az előző beteg bizonyos patogénekkel (pl. methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus, vancomycin-rezisztens Enterococcus, Acinetobacter spp., Clostridium difficile) kolonizált vagy fertőzött volt és nem végeztek hatékony zárófertőtlenítést, az újonnan felvételre kerülő betegeknél jelentős kockázati tényezőként szerepelt az infekció kialakulásában (15-16).

A környezethigiéné szerepe a nozokomiális fertőzések megelőzésében

Következésképpen a környezethigiéné kritikus fontosságú, az infekciókontroll egyik legfontosabb eleme, amit Wenzel és Edmond a „horizontális beavatkozások” közé sorol. Ezen beavatkozások célja – beteg-specifikus körülményektől függetlenül – a kórokozók széles köre által okozott fertőzések kockázatának csökkentése bizonyítékokon alapuló hatékony tevékenységek alkalmazásával (17). A környezethigiéné magába foglalja a betegzónák felületeinek és levegőjének fertőtlenítését folyékony kémiai fertőtlenítőszerekkel, érintésmentes technológia alkalmazásával vagy önfertőtlenítő felületekkel (1. ábra).

Dezinficiens oldatok

Az egészségügyi ellátást végző és a bentlakásos szociális intézményekben a fertőtlenítést a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által engedélyezett fertőtlenítőszerekkel, általában kvaterner ammónium vegyületekkel, klórtartalmú vegyületekkel, fenolokkal vagy továbbfejlesztett hidrogén-peroxid végezik, melyek előnyeinek és hátrányainak összefoglalása az 1. táblázatban látható (18). Összehasonlító vizsgálatokban a továbbfejlesztett (pl. nanoezüstöt tartalmazó) hidrogén-peroxid alapú környezetfertőtlenítő szerek jóval eredményesebbnek (> 6-log₁₀ csökkenés 30 másodperc alatt) bizonyultak a nozokomiális mikróbák eltávolításában (19).

1. Táblázat. A dezinficiensek előnyei és hátrányai

Dezinficiensek	Előnyök	Hátrányok
Alkohol	-Baktericid, tuberkulocid, fungicid, virucid -Behatási ideje rövid -Nincs toxikus maradványa -Nem korrozív -Nem tartalmaz színezéket	-Nincs sporicid hatása -Károsítja a szerves anyagokat -Gyúlékony (biztonságos tárolást igényel) -Gyorsan párolog -Nagy felületeken nem ajánlott a használata
Klórtartalmú vegyületek	-Baktericid, tuberkulocid, fungicid, virucid, sporocid -Nincs toxikus maradványa -Behatási ideje rövid -A vízkeménység nem befolyásolja	-Irritálja a nyálkahártyát -Szúrós szagú -Károsítja a szerves anyagokat -Nagy koncentrációban (> 500 ppm) korrozív -Elszínezi a szöveteket
Továbbfejlesztett hidrogén-peroxid	-Baktericid, mycobactericid, fungicid, virucid, sporocid -Behatási ideje rövid -Nem károsítja a szerves anyagokat -Szagtalan -Biztonságos a használók számára -Nincs toxikus maradványa -Nem tartalmaz színezéket -Nem tűzveszélyes -Nem korrozív -Színezéket nem tartalmaz	-Drágább, mint a legtöbb dezinficiens
Jodoforok	-Baktericid, mycobactericid, virucid -Szagtalan -Biztonságos a használók számára -Nincs toxikus maradványa -Nem tűzveszélyes -Nem korrozív	-A fungicid hatáshoz hosszabb behatási idő szükséges -Nincs sporicid hatása -A szilikon katétereket károsítja -Elszínezi a felületeket -Nagy felületeken nem ajánlott a használata
Fenolok	-Baktericid, tuberkulocid, fungicid, virucid -Olcsó (hígított formában) -Nem tartalmaz színezéket -Nem tűzveszélyes	-Nincs sporicid hatása -A porózus anyagok abszorbeálják -A bőr irritációját és depigmentációja okozhatja
Kvaterner ammóniumvegyületek	-Baktericid, fungicid, virucid -Nincs toxikus maradványa -Nem korrozív	-Nincs sporicid hatása -A légutak irritációját okozhatja

 

A folyékony kémiai dezinficiensek hatékonyságát azonban számos tényező (pl. kevés és/vagy képzetlen takarítószemélyzet, nem meghatározott felelősségi szintek, a fertőtlenítendő felület típusa, a fertőtlenítőszerek nem megfelelő alkalmazása) kedvezőtlenül befolyásolja, így a patogének eltávolítása nem minden esetben valósul meg (20-22). Carling és munkatársai 16 kórház intenzív osztályának 2320 berendezési tárgyát és orvostechnikai eszközét ellenőrizve kimutatták, hogy a környezet fertőtlenítése csak 57%-ban volt hatékony (23). Az elmúlt években ezért olyan innovatív hatóanyagokat és technológiákat (pl. nanoezüst, hidrogén-peroxid ködképzés, ultraviola-C fény, önfertőtlenítő felületek) fejlesztettek ki, amelyek nem helyettesítik, de kiegészítik és hatékonyabbá teszik a hagyományos környezetfertőtlenítést (18, 24-25).

Érintésmentes technológiák

Az innovatív, érintésmentes, ún. „no-touch” automatizált fertőtlenítő berendezések ultraviola-C (UV-C) fényt vagy hidrogén-peroxidot alkalmaznak (26-27).

Az UV-C fénnyel történő fertőtlenítést a levegőben és a különféle felületeken található mikrobák inaktiválására használják (28). 200–270 nm hullámhosszon az UV-C fény megbontja a DNS-t, ezáltal elpusztítja az organizmust. Tanulmányok igazolták, hogy az UV-C fény eredményesen alkalmazható methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus, vancomycin-rezisztens Enterococcus és Acinetobacter baumannii (> 3-4-log₁₀ csökkenés 15-20 perc alatt), valamint Clostridium difficile (> 2,4-log₁₀ csökkenés 10-60 perc alatt) szennyeződés esetén (29-30). Hatékonyságát azonban számos paraméter (pl. intenzitás, expozíciós idő, a fényforrás elhelyezése, légmozgás) befolyásolja.

A hidrogén-peroxidot alkalmazó hidegködképző berendezések rendkívül hatékonyan inaktiválják a különböző multirezisztens baktériumokat, vírusokat, valamint a Clostridium difficile, Clostridium botulinum és Bacillus stearothermophilus spórákat (26, 31). Boyce és munkatársai bizonyították, hogy a hidrogén-perixidos szárazködölés szignifikánsan csökkentette a Clostridium difficile okozta fertőzés gyakoriságát az endémiás osztályokon (32). Egy hagyományos fertőtlenítési technológiákat összehasonlító vizsgálat pedig igazolta, hogy ezzel a módszerrel jelentősen (64%) redukálható azon betegek infektív kockázata, akik olyan betegszobába kerültek elhelyezésre, ahol előzőleg multirezisztens kórokozóval fertőzött páciens tartózkodott (33).

Az új generációs hidrogén-peroxid-tartalmú fertőtlenítőszerek nanoezüstöt tartalmaznak. Ennek eredménye, hogy egyrészt a felületre történő felvitelt követően a hidrogén-peroxidból aktív (nascens) oxigén szabadul fel, amely agresszív oldószerként azonnal és hatékonyan pusztítja a patogéneket is, másrészt a felület száradása során az oldatból visszamaradó ezüstrészecskék tartós, akár több napig tartó antimikrobás hatást fejtenek ki (34-35). A Radnóczi és munkatársai által, a MTA Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki, Fizikai és Anyagtudományi Intézet Vékonyréteg-fizika Laboratóriumában elvégzett vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a hidegködképző technológia alkalmas a nanoezüst részecskék légtérbe juttatására. A kísérleti helyiségben a ködölőtől 1,5 méter távolságban elhelyezett hordozókat (amorf szén hártya réz és arany rostélyon, egykristály szilícium) transzmissziós és pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálva 1-2 µm távolságon belül mindenhol nagy számban találtak lerakódott szemcséket, melyek ezüsttartalmát az EDX spektrumok igazolták. A 20 másodpercig tartó ködölés után a felületen számos ezüst tartalmú beszáradási folt volt látható (2. ábra). A 3. ábrán látható, hogy a legtöbb szemcse néhány 10 mikron távolságon belül van egymástól. Nagyobb nagyításnál látszanak a beszáradási foltokon belül lévő világos, nanoezüst szemcsék (4. ábra).

Az UV-C fényt és a hidrogén-peroxidot használó rendszereknek vannak előnyeik és hátrányaik, melyek a 2. táblázatban kerülnek részletezésre (26). Közös előnyük, hogy képesek a helyiség minden részébe diffundálni, jelentősen csökkentik a vegetatív baktériumok csíra- és spóraszámát, a fertőtlenítés után pedig nem marad toxikus melléktermék a környezetben. Mindkét berendezés hátránya, hogy csak zárófertőtlenítésként alkalmazhatók, a dezinficiálás folyamata során nem tartózkodhat senki a helyiségben és magas a beruházási költségük. Összességében, az UV-C rendszer behatási ideje rövidebb, míg a hidrogén-peroxidos hidegködképző berendezések hatékonyabbak a spórák inaktiválásában.

2.Táblázat 2 Az UV-C fénnyel és a hidrogén-peroxiddal történő fertőtlenítés előnyei és hátrányai

Érintésmentes technológiák	Előnyök	Hátrányok
UV-C fénnyel történő fertőtlenítés	-Hatékony a legtöbb nozokomiális patogén ellen -A fertőtlenítés időtartama rövid (kb. 15 perc), de a Clostridium difficile esetében hosszabb expozíció (kb. 50 perc) szükséges -A helyiséget és a fűtő-, szellőző-, légkondicionáló rendszert nem kell lezárni -A fertőtlenítés után nem marad toxikus melléktermék a környezetben -Nincsenek fogyóeszközök, a költségek csak a tárgyi eszközöket tartalmazzák -A helyiség minden részébe diffundál	-A fertőtlenítés folyamata során nem tartózkodhat senki a helyiségben -Csak zárófertőtlenítésre használható -Beruházási költsége magas -Hatékonyságát befolyásolják a felhasználási paraméterek (pl. hullámhossz, leadott UV-C dózis, expozíciós idő) -A berendezéseket berendezéseket és az eszközöket el kell távolítani a falaktól
Hidrogén-peroxidot alkalmazó hidegködképzés	-Hatékony a legtöbb nozokomiális patogén ellen -Hatékony a Clostridium difficile ellen -A berendezéseket és az eszközöket nem kell eltávolítani a falaktól -A fertőtlenítés után nem marad toxikus melléktermék a környezetben (a berendezés a hidrogén-peroxidot oxigénné és vízzé alakítja) -A helyiség minden részébe diffundál	-A fertőtlenítés folyamata során nem tartózkodhat senki a helyiségben -Csak zárófertőtlenítésre használható -A fertőtlenítés időtartama 2-5 óra -A helyiséget és a fűtő-, szellőző-, légkondicionáló rendszert nem kell lezárni -Beruházási költsége magas -Hatékonyságát befolyásolják a felhasználási paraméterek (pl. koncentráció)

 Megemlítendő a Magyarországon is egyre népszerűbb, biocid engedéllyel nem rendelkező ózon (O₃), amely az egyik legerősebb oxidálószerként jelentős fertőtlenítő hatással is rendelkezik. A szétváló ózonból keletkező aktív oxigén oxidációs folyamatának következtében gyorsan (kb. 20 perc) és hatékonyan képes a környezetben lévő mikroorganizmusok (pl. Escherichia coli, methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus, Clostridium difficile) elpusztítására (18, 27, 36-37). Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre olyan klinikai vizsgálati eredmény, amely alátámasztaná az ózonnal történő levegő-és felületfertőtlenítés biztonságos alkalmazását az egészségügyi ellátást végző és a bentlakásos szociális intézményekben (38-39).

Önfertőtlenítő felületek

Az infekciókontroll szempontjából fontos követelmény, hogy környezet fertőtlenítésére szolgáló hatóanyagok és technikák ne csak azonnali, hanem folyamatos és tartós antimikrobiális hatást biztosítsanak. Ezen követelménynek megfelelni próbálva számos technológiai – különösen nanotechnológiai – fejlesztés történt germicideket (pl. triklozán, kvaterner ammónium vegyület) és antibakteriális tulajdonságú nehézfémeket (pl. réz, ezüst) felhasználva.

Összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint csak az orvosi eszközök (pl. ezüstbevonatú Foley katéter, ezüstimpregnált centrális vénás és endotracheális tubus, ezüstalapú habkötszer, implantátumok) gyártásában már több éve használatos ezüstöt tartalmazó önfertőtlenítő felületeknél volt megfigyelhető a néhány óra alatt kialakuló és több (akár 13) napig is szignifikánsan fennálló antimikrobás hatékonyság a Staphylococcus aureus (3,3-4,3-log₁₀ csökkenés), a Pseudomonas spp. (2,2-4,8-log₁₀ redukció), valamint az antibiotikum- és ezüst-rezisztens baktériumok (> 3-log₁₀ csökkenés) esetében (40-42).

Érdemes megemlíteni a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendelet hatálya alá nem tartozó titánium-dioxid-ot (TiO₂) tartalmazó, nanotechnológiával előállított fotokatalitikus önfertőtlenítő védőbevonatot. Víz és oxigén jelenlétében a TiO₂ és az enyhe ultraviola-A (UV-A) fény erősen reakcióképes hidroxilgyök (-OH), szuper-oxidion (-O₂-) és hidrogénperoxid (H₂O₂) képződik, melyek a sejtfal és a membrán közvetlen károsítása révén hatékonyan képesek inaktiválni a baktériumokat (Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és Enterococcus faecium esetén > 6-log₁₀ redukció 60 perc alatt) és a gombákat (Candida albicans esetén 2-log₁₀ csökkenés 60 perc alatt) (43-44). A technológia fejlődésével egyre több területen használják hazánkban is (pl. tömegközlekedési eszközök fertőtlenítése, belső terek légtisztítása és szagtalanítása, bentlakásos szociális intézmények felületeinek dezinficiálása), a TiO₂ nanopartikulumok azonban belélegezve vagy a bőrön áthatolva felhalmozódnak a szervezetben (pl. tüdő, máj, szív, vesék, szívizom) oxidatív stresszt, gyulladást, genotoxicitást, anyagcsere-változást és potenciálisan karcinogenezist eredményezve (45-46).

Annak ellenére, hogy ez a fertőtlenítési módszer a környezeti felületek folyamatos dezinficiálását biztosítja, nem befolyásolja a hagyományos fertőtlenítés minősége, széles spektrumú antimikrobiális hatással rendelkezik és nem vagy nagyon alacsony a toxikus hatása (a TiO₂-t kivéve), az egészségügyi és a bentlakásos szocális intézményekben a használata még kevésbé elterjedt. Ennek oka egyrészt az, hogy az összes helyiség, berendezési tárgy és orvostechnikai eszköz felületétének impregnálása gyakorlatilag megvalósíthatatlan, másrészt az önfertőtlenítő felületek egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések csökkentésére gyakorolt hatékonyságának bizonyítására még nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

Összefoglalás

Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a specifikus és aspecifikus kórokozók (pl. methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus, vancomycin-rezisztens Enterococcus, Acinetobacter spp., MERS-CoV, SARS-CoV, norovírus) terjedésében a levegőnek és a különböző felületeknek fontos szerepük van. Emellett hangsúlyozandó tény, hogy a beteg környezetével való érintkezés ugyanolyan mértékben kontaminálja a dolgozók kezét, mint a pácienssel való direkt kontaktus, mellyel a kéz- és környezethigiénés tevékenység elmaradásakor vagy nem a megfelelő módon és/vagy ideig történő végzésekor – jelentős mértékben növelhető a fertőzések gyakorisága az egészségügyi és a szociális ellátást nyújtó intézményekben. A környezet megfelelő fertőtlenítését segítendő intervenciós „csomagokkal” ugyan elérhető csökkenés, de annak szintje mindig elmarad az optimálisan elvárt eredményektől (18). A fertőtlenítési gyakorlat hatékonyságának javítására, kiegészítésként használhatók az UV-C fényt vagy hidrogén-peroxidot alkalmazó érintésmentes, automatizált fertőtlenítő berendezések, melyek bizonyítottan, hatékonyan és tartósan inaktiválják az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket okozó patogéneket. Az eddig elvégzett tanulmányok egyértelműen elismerik az érintésmentes technológiák szerepét, melyek intézményi bevezetésével megvalósíthatók a betegbiztonságra vonatkozó minőségi követelmények.

Hivatkozások

1.Cassini A., Colzani E., Pini A et al: Impact of infectious diseases on population health using incidence-based disability-adjusted life years (DALYs): results from the Burden of Communicable Diseases in Europe study, European Union and European Economic Area countries, 2009 to 2013 2018 23:16 https://doi.org/10.2807/1560-7917.ES.2018.23.16.17-00454

2. European Centre for Disease Prevention and Control: Point prevalence survey of healthcare-associated infections and antimicrobial use in European acute care hospitals, 2011-2012. Stockholm: ECDC; 2013. Available from: http://www.ecdc.europa.eu/en/publications/Publications/healthcare-associated-infections-antimicrobial-use-PPS.pdf

3. European Centre for Disease Prevention and Control: Point prevalence survey of healthcare-associated infections and antimicrobial use in European long-term care facilities. April–May 2013. Stockholm: ECDC; 2014. Available from: http://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/healthcare-associated-infections-point-prevalence-survey-long-term-care-facilities-2013.pdf

4. Suetens C., Latour K., Kärki T et al: Prevalence of healthcare-associated infections, estimated incidence and composite antimicrobial resistance index in acute care hospitals and long-term care facilities: results from two European point prevalence surveys, 2016 to 2017 2018 23:46 https://doi.org/10.2807/1560-7917.ES.2018.23.46.1800516

5. Weber D. J., Rutala W. A., Miller M. B et al: Role of hospital surfaces in the transmission of emerging health care-associated pathogens: norovirus, Clostridium difficile, and Acinetobacter species 2010 38:5 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2010.04.196

6. Boone S. A., Gerba C. P: Significance of fomites in the spread of respiratory and enteric viral disease 2007 73:6 https://doi.org/10.1128/AEM.02051-06

7. Otter J. A., Donskey C., Yezli S et al: Transmission of SARS and MERS coronaviruses and influenza virus in healthcare settings: the possible role of dry surface contamination 2016 92:3 https://doi.org/10.1016/j.jhin.2015.08.027

8. Centers for Disease Control and Prevention: Environmental Hygiene in Healthcare. 2015. Available from: http://www.cdc.gov/hai/research/eic-meeting.html

9. Otter J. A., Yezli S., French G. L: The role played by contaminated surfaces in the transmission of nosocomial pathogens 2011 32:7 https://doi.org/10.1086/660363

10 Zuo Z., de Abin M., Chander Y et al: Comparison of spike and aerosol challenge tests for the recovery of viable influenza virus from non-woven fabrics 2013 7:5 https://doi.org/10.1111/irv.12095

11. Casanova L., Rutala W. A., Weber D. J et al: Coronavirus survival on healthcare personal protective equipment 2010 31:5 https://doi.org/10.1086/652452

12. Guerrero D. M., Nerandzic M. M., Jury L. A et al: Acquisition of spores on gloved hands after contact with the skin of patients with Clostridium difficile infection and with environmental surfaces in their rooms 2012 40:6 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2011.08.002

13. Stiefel U., Cadnum J. L., Eckstein B. C et al: Contamination of hands with methicillin-resistant Staphylococcus aureus after contact with environmental surfaces and after contact with the skin of colonized patients 2011 32:2 https://doi.org/10.1086/657944

14. Randle J., Arthur A., Vaughn N: Twenty-four hour observational study of hospital hand hygiene compliance 2010 76:3 https://doi.org/10.1016/j.jhin.2010.06.027

15. Huang S. S., Datta R., Platt R: Risk of acquiring antibiotic-resistant bacteria from prior room occupants 2006 166:18 https://doi.org/10.1001/archinte.166.18.1945

16. Shaughnessy M. K., Micielli R. L., DePestel D. D et al: Evaluation of hospital room assignment and acquisition of Clostridium difficile infection 2011 32:3 https://doi.org/10.1086/658669

17. Wenzel R. P., Edmond M. B: Infection Control: The case for horizontal rather than vertical interventional programs 2010 14:3 Suppl https://doi.org/10.1016/j.ijid.2010.05.002

18. Rutala W. A., Weber D. J: Disinfectants used for environmental disinfection and new room decontamination technology 2013 41:5 Suppl https://doi.org/10.1016/j.ajic.2012.11.006

19. Rutala W. A., Gergen M. F., Weber D. J: Efficacy of improved hydrogen peroxide against important healthcare-associated pathogens 2012 33:11 https://doi.org/10.1086/668014

20. Manian F. A., Griesnauer S., Senkel D: Impact of terminal cleaning and disinfection on isolation of Acinetobacter baumannii complex from inanimate surfaces of hospital rooms by quantitative and qualitative methods 2013 41:4 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2012.04.321

21. Mitchell B. G., Dancer S. J., Anderson M et al: Risk of organism acquisition from prior room occupants: a systematic review and meta-analysis 2015 91:3 https://doi.org/10.1016/j.jhin.2015.08.005

22. Havill N. L., Havill H. L., Mangione E et al: Cleanliness of portable medical equipment disinfected by nursing staff 2011 39:7 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2010.10.030

23. Carling P. C., Parry M. F., Von Beheren S. M: Healthcare Environmental Hygiene Study Group Identifying opportunities to enhance environmental cleaning in 23 acute care hospitals 2008 29:1 https://doi.org/10.1086/524329

24. Goyal S. M., Chander Y., Yezli S et al: Evaluating the virucidal efficacy of hydrogen peroxide vapour 2014 86:4 https://doi:org/10.1016/j.jhin.2014.02.003

25. Otter J. A., Yezli S., Perl T. M et al: Is there a role for “no-touch” automated room disinfection systems in infection prevention and control? 2013 83:1 https://doi:org/10.1016/j.jhin.2012.10.002

26. Rutala W. A., Weber D. J: Are room decontamination units needed to prevent transmission of environmental pathogens? 2011 32:8 https://doi.org/10.1086/661226

27. Davies A., Pottage T., Bennett A et al: Gaseous and air decontamination technologies for Clostridium difficile in the healthcare environment 2011 77:3 https://doi.org/10.1016/j.jhin.2010.08.012

28. Rutala W. A., Weber D. J: Sterilization, high-level disinfection, and environmental cleaning 2011 25:1 https://doi.org/10.1016/j.idc.2010.11.009

29. Rutala W. A., Gergen M. F., Weber D. J: Room decontamination by ultraviolet radiation 2010 31:10 https://doi.org/10.1086/656244

30. Boyce J. M., Havill N. L., Moore B. A: Terminal decontamination of patient rooms using an automated mobile UV light unit 2011 32:8 https://doi.org/10.1086/661222

31. Nerandzic M. M., Cadnum J. L., Pultz M. J et al: Evaluation of an automated ultraviolet radiation device for decontamination of Clostridium difficile and other healthcare-associated pathogens in hospital rooms 2010 10:197 https://doi.org/10.1186/1471-2334-10-197

32. Falagas M. E., Thomaidis P. C., Kotsantis I. K et al: Airborne hydrogen peroxide for disinfection of the hospital environment and infection control: a systematic review 2011 78:3 https://doi.org/10.1016/j.jhin.2010.12.006

33. Boyce J. M., Havill N. L., Otter J. A et al: Impact of hydrogen peroxide vapor room decontamination on Clostridium difficile environmental contamination and transmission in a healthcare setting 2008 29:8 https://doi.org/10.1086/589906

34. Dancer S. J: Controlling hospital-acquired infection: focus on the role of the environment and new technologies for decontamination 2014 27:4 https://doi.org/10.1128/CMR.00020-14

35. Passaretti C. L., Otter J. A., Reich N. G et al: An evaluation of environmental decontamination with hydrogen peroxide vapor for reducing the risk of patient acquisition of multidrug-resistant organisms 2013 56:1 https://doi.org/10.1093/cid/cis839

36. Weber D. J., Anderson D., Rutala W. A: The role of the surface environment in healthcare-associated infections 2013 26:4 https://doi.org/10.1097/QCO.0b013e3283630f04

37. Weber D. J., Anderson D. J., Sexton D. J et al: Role of the environment in the transmission of Clostridium difficile in health care facilities 2013 41:Suppl 5 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2012.12.009

38. Centre for Disease Prevention and Control: Guideline for Disinfection and Sterilization in Healthcare Facilities (2008). Available from: https://www.cdc.gov/infectioncontrol/pdf/guidelines/disinfection-guidelines-H.pdf

39. Health Protection Scotland: Literature Review and Practice Recommendations: Existing and emerging technologies used for decontamination of the healthcare environment – Ozone. Available from: https://www.hps.scot.nhs.uk/web-resources-container/literature-review-and-practice-recommendations-existing-and-emerging-technologies-used-for-decontamination-of-the-healthcare-environment-ozone/

40. Weber D. J., Rutala W. A: Self-disinfecting surfaces: Review of current methodologies and future prospects 2013 41:Suppl 5 https://doi.org/10.1016/j.ajic.2012.12.005

41. Brady M. J., Lisay C. M., Yurkovetskiy A. V et al: Persistent silver disinfectant for the environmental control of pathogenic bacteria 2003 31:4 https://doi.org/10.1067/mic.2003.23

42. Rutala W. A., Weber D. J: New disinfection and sterilization methods 2001 7:2 https://doi.org/10.3201/eid0702.010241

43. Kühn K. P., Chaberny I. F., Massholder K et al: Disinfection of surfaces by photocatalytic oxidation with titanium dioxide and UVA light 2003 53:1 https://doi.org/10.1016/S0045-6535(03)00362-X

44. Dékány I., Janovák L., Tallósy S et al: A napenergia hasznosítása a környezetre veszélyes anyagok lebontása és egészségünk védelme szempontjából – Innovatív megoldások a vegyszermentes fertőtlenítés terén. Available from: http://www.matud.iif.hu/2013/10/06.htm

45. Baranowska-Wójcik E., Szwajgier D., Oleszczuk P et al: Effects of Titanium Dioxide Nanoparticles Exposure on Human Health—a Review 2020 193:1 https://doi.org/10.1007/s12011-019-01706-6

46. Grande F., Tucci P: Titanium Dioxide Nanoparticles: a Risk for Human Health? 2016 16:9 https://doi.org/10.2174/1389557516666160321114341

Eredeti megjelenés: Egészségtudomány, 2020,  64(3), 28-50.