Írta: Barcs István dr.
A Magyar Kemoterápiai Társaság „Alternatív Hang 2008” című konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett anyaga.
A megújuló Magyar Kemoterápiai Társaság 2008. szeptember 30-án „Alternatív Hang 2008” címmel rendezett egynapos tudományos konferenciát, ahol a meghívott előadók a mikrobiológia különböző szakterületeinek jeles hazai képviselői voltak. A szervező bizottság tagjaiként az egyetlen kérésünk az előadókhoz az volt, hogy minden kötöttség nélkül arról beszéljenek, amit a saját területükön a legfontosabbnak, legizgalmasabbnak tekintenek, vagy ami őket aktuálisan a leginkább foglalkoztatja. Szabad fórumnak szántuk ezt a napot, ahol gondolkodó emberek gondolataikat megoszthatják, azok befogadására kész közönségükkel. Az itt elhangzott előadásomat szeretném több résztvevő javaslatára közzétenni ezúton, azért, hogy azokhoz is eljusson, akik nem lehettek jelen az ülésen. Nem várom, hogy mindenki azonosuljon vele, csak kérem, hogy olvassák el.
„Ha az katona nem tudja, hogy az szablya, mi oldalára vagyon kötve mi célt szolgálandana, nem az katonát, hanem az strássamesterét kellesz karóba huzandanod!”
Ismeretlen kuruc brigadéros
Hadtörténelem
A XX. század elején pusztító világégés borzalmai Európa-szerte felerősítették a háborúellenes mozgalmakat. A békét vágyó tömegek akaratát fogalmazta meg Babits Mihály 1916-ban született Húsvét előtt című költeményében, (1) amikor azt írta: „szakadjon a véres ének”, majd:
„hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!”
A bármiáron békekötés igénye találkozott a társadalom többségének óhajával is. A háború utáni első kormány hadügyminisztere kijelentette, hogy nem akar többé katonát látni az országban.(6) Kívánsága gyorsan teljesült, a hazatért hadsereget leszerelték, de néhány hónap múlva az ország újra tele volt talpig felfegyverzett katonákkal, akik viszont idegen egyenruhákat viseltek és már nem is nagyon mentek el onnan, ahová bevonultak.
Igazolttá vált hát, hogy hadseregre szükség van, a béke biztosításának érdekében is.
Egy hadsereg felállításának megvannak a követelményei. Szükség van hozzá szakértő vezetésre, állományra, felszerelésre, utánpótlásra, ellátmányra, anyagi háttérre, elismerésre. Ha a feladat a hazatérő települések békés birtokba vétele, felszerelésnek elegendő a zászló és virágcsokrok. Ha viszont virágesőnél nagyobb fokú ellenállásra lehet számítani, a szakértők által összeállított létszám-, fegyverzet- és felszerelés követelmények biztosítása elengedhetetlen.
A Magyar Királyi Honvédség mondhatni minimumfeltételei előírták, hogy egy lövész dandár 1941-ben milyen fegyverzettel kellett rendelkezzen. Ezzel szemben a 2. magyar hadsereget a frontra ennek töredékével felszerelve küldték ki, az előírt számok fele, negyede, hatoda teljesült csak.(4,5)
A hadsereg parancsnoka folyamatosan sürgette a létszám, fegyverzet, lőszer, utánpótlás, téli felszerelés pótlását, biztosítását. Amikor követeléseit nem teljesítették, vitéz Jány Gusztáv felajánlotta lemondását, amit a kormányzó nem fogadott el. Ezek után a hadseregparancsnok a helyén maradt, és amikor az ellentámadást követően a front összeomlott, a felelősséget tovább hárította 1943. január 24-i hadseregparancsában. Lefelé, arra a 150 000 katonára, aki ott halt meg a harcmezőn azokban a napokban, miszerint „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert (…) nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.”(5)
Jány Gusztávot 1943-ban kitüntették, 1947-ben háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték; 1993-ban rehabilitálták. Jogi végzettség nélkül nem vonhatjuk kétségbe, hogy a rehabilitáció megalapozott volt. Parancsnoksága alatt az akkor hatályos magyar jogszabályokat és a háborús jogot nem sértette meg, az 1947-es eljárás viszont az akkor hatályos magyar jog szerint is szabálytalan volt.(6)
Az áldozatok emlékét gyalázó hadparancsot vissza, nem tudom, vonták-e. A golyó általi halálos ítélet szabályai szerint az ítéletet 5 katona hajtja végre; kettő az elítélt fejére, három szívére céloz. Mindig van, aki megkönyörül az elítélten, és mellé lő. Az egykori hadseregparancsnokot ért mind az öt lövés halálos volt.(5)
Klinikai mikrobiológia
A klinikai mikrobiológiai laboratórium olyan hadsereg, amelyik (értelmezési, felfogásbeli különbségektől függetlenül egyértelműen) igazságos háborút folytat az emberi egészséget veszélyeztető mikroorganizmusokkal szemben. Ez a háború, védekező jellegű, de megelőző csapások végrehajtásával támadó jelleget is mutat.
Ennek a hadseregnek szüksége van képzett és felelős vezetésre, személyi állományra, felszerelésre, utánpótlásra, ellátmányra és elismerésre. Ez az elismerés méltó munkabér és a környezet részéről megnyilvánuló erkölcsi támogatás. És ez a hadsereg nem kitüntetésért harcol.
Egy idevágó vélemény ennek a folyóiratnak egy 1998-as számából: „…nem szabadna elfelejteni, és a gazdasági vezetést, az egészségügyi irányítást is emlékeztetni kellene rá, hogy a kórház nem elsősorban gazdasági vállalkozás, hanem a gyógyítás színtere.”(2) Aktualitásából mit sem veszített az eltelt 10 év alatt.
„Mint elszabadult boszorkányutasok, kergetik egymást három csodaszülöttje az emberben lakó szellemnek elől a laboratórium géniusza, aki szinte vaktában, megszállottan, az intuició magnéziumlobbanásában egyre-másra produkálja magát a jelenséget, amit addigi tapasztalatunk elképzelhetetlennek, hihetetlennek tartott volna utána szalad, lóhalálában és lihegve a spekuláció, hogy az újonnan produkált (s ugyanakkor felfedezett) jelenség alá sebbel-lobbal elméletet építsen, olyanformán, ahogy a váratlanul előtörő földgáz, vagy petróleumforrás köré építik a hevenyészett kutat, nehogy szétvesse az egész terepet, gondolkodásunk alaptételeit. Végre sántán, botorkálva, el-elmaradozva a pedagógia következik, a fizikai gondolkozásra való nevelés, egyik lábával a korhadt múltban, másikkal a még ingoványos jelenben.”
Karinthy Frigyes: Szétrobbanó világok
Tudomány
A szellemi tevékenység többrétegű. A valóság megismerése iránt érdeklődő, az ismeretlen kutatására életét feltévő tudós igyekszik új ismeretekkel gyarapítani az emberi össztudást. A felfedezéseket az elméleti tudomány értelmezi, rendszerbe helyezi, magyarázza, elhelyezi az addig megismert világban. Ha ezek a felfedezések nem vesznek el, majd az oktatás és ismeretterjesztés révén, közérthetőbb formában eljutnak a kevésbé kiválasztott emberekhez is. Negyedik tényező az alkalmazás, a mindennapi hasznosítása a felfedezések azon részének, amely az ember életét, életminőségét, szellemi vagy érzelmi életét képes javítani.
Az orvosi mikrobiológia az emberi megbetegedéseket okozó mikroorganizmusokat, a fertőzés útján terjedő organikus szerveződéseket, vagy a fertőzések vektorait tanulmányozza. Megfér benne a kutatás, az elméleti tudomány, a gyakorlati alkalmazás és az oktatás is.
A klinikai mikrobiológiai diagnosztika ennél szűkebb kategória: a fertőzések okozóit abból a szempontból vizsgálja, hogy kimutassa és azonosítsa azokat a betegben, segítsen eldönteni, hogy kapcsolatban vannak-e, illetve hogy milyen kapcsolatban vannak a zajló fertőzéssel, hogy támpontot adjon a beteg gyógyítására és segítsen a további fertőzések és járványok megelőzésében. Alkalmazott tudás.
„A tudás nem a tények felsorolásáből áll csupán; a legszárazabb részletekben is megkívánjuk a rendezést, az összefoglalást, az összhangzatot. S e követelés kútforrása nem a külvilágban, nem a reánk ható tüneményekben, hanem saját magunkban, gondolkodásunk módjában rejlik.”
Kőnig Gyula: Egy lap a természettudományok kezdeteiről
Tudományos értékmérés
A tudományos eredmények, a tudományos tevékenység értékének mérése, felmérése nehéz feladat. „A dolgok értékének, becsének mérése nélkül azoknak rendje sem lehet, a gyógyítást a becs mérésénél kell kezdeni.” írta Gánti Tibor 1986-ban.(3) Objektív viszonyítási pontok nem léteznek, szubjektív ítélet mint egy műalkotás esetében értelmetlen. Mitől jó vagy rossz egy cikk, egy előadás, egy szakember vagy egy életmű?
Objektív mérceként numerikus mutatók használatát vezették be az angolszász országokban, ami gyakorlatként az egész világ tudományos életében elterjedt. A citációs index arányban van egy közlemény tartalmának értékével. Ha sokat idézik, mások számára figyelembe vehető információt hordozott, amire ők hivatkozni tudtak. Ehhez olyan fórumon kellett megjelennie, amire a szakma figyelme kiterjed.
Kevéssé olvasott folyóiratban megjelenő közleménynek kisebb az esélye arra, hogy szélesebb körben fejtsen ki hatást. A hatás, az impakt mérésére találták ki a folyóiratok impakt faktorát, ami annak számításán alapul, hogy a megelőző időben az abban a folyóiratban megjelent közleményeket hányszor idézték. Ahogy tehát egy alacsonyabb impakt faktorú folyóiratban is jelenhet meg fontos információ, úgy a folyóirat magasabb impakt faktora is a folyóirat átlagát jellemzi és nem az abban megjelenő közlemények mindegyikének értékét.
Numerikus mutató a megjelent közlemények és a tartott előadások száma is. Amióta társszerző nemcsak az, aki a munka megvalósulásában részt vett, hanem az is, aki csupán nem hátráltatta azt, vagy valamilyen helyi előírás szerint kötelező a szerzők között feltüntetni, ez a szám esetenként fiktív teljesítményt takar.
A tudományos fokozat viszonylag objektív értékmérő kategória lehet/lehetne. A háború előtti négyfokozatú minősítési rendszert felváltotta a szovjet típusú hármas egymásra épülés (egyetemi doktor, kandidátus, akadémiai doktor). Az angolszász típusú kétfokozatú minősítés ehhez képest visszalépés. A középső fokozat megszüntetése, összemosása az egyetemi doktori címmel, de főleg kivétele a Tudományos Akadémia hatásköréből és a felsőoktatási intézmények hatáskörébe utalása megindított egy olyan folyamatot, ami a minősítést kiállító intézmény saját magával szembeni igényességén alapul. Versenyfutás indult meg egyes képzőhelyek között, ki tud adott idő alatt több PhD címet, mint terméket előállítani. Mindenki tudja, melyik egyetemen könnyű és melyiken nagyon nehéz ezt teljesíteni. De nem mindenki érzi azt, hogy saját maga számára legyen értéke annak a három betűnek, nem elég csak a birtoklása.
„Az akadémiai munkák legnagyobb része nem azért íródik, hogy azokat valaki elolvassa, vagy a nemzet megismerje. Isten mentsen attól, hogy a nemzet az Akadémia és egyetem tudósainak munkáiból ismerje meg a tudományt és saját édes magyar nyelvét.”
Eötvös Károly: A balatoni utazás vége
Tudományos fórumok
A tudományos élet fórumai a kongresszusok, szakmai összejövetelek. Az ezeken való részvételnek több oka lehet. A legfontosabb a tanulni vágyás, az új ismeretek megszerzésének a vágya, amit elsőkézből, az előadók szájából és az ezekhez kapcsolódó hozzászólásokból elégíthetünk ki.
Fontos, hogy ha valakinek olyan mondanivalója van, ami mások számára is hasznosítható, maga is tartson előadást egy ilyen rendezvényen. Ha valakit csak akkor engednek el egy kongresszusra, ha ott elő is ad, a főnökei nincsenek tisztában az általuk irányított tevékenység mibenlétével.
Ha valaki a saját előadása megtartása után távozik az ülésteremből, abban már nincs meg a tudásvágy, a tudománnyal szembeni alázat; csak saját magával törődik és azzal, hogy eggyel több előadása legyen. Ugyanebbe a kategóriába sorolom, aki csak azért vesz részt, hogy igazolást kapjon a részvételről, illetve hogy lássák, hogy ott van, mert még nem járt abban a városban, mert egy szponzor felajánlotta, hogy odautaztatja, mert napidíjat kap, mert vásárolni akar, stb.
„Csak ott mennek a dolgok jól, ahol a szabó, a szappanfőző, a cukrász és mindenki más is meg van arról győződve, hogy az ő iparán, az ő üzletén fordul meg az állam sorsa.”
Széchenyi István: Napló
Ismét az értékmérés
Fel kell vetődjenek a következő kérdések: Lehet-e a tudományos tevékenységet számszaki mutatókkal jellemezni? Egy hozzáértő bíráló egy pályamunka értékét meg tudja-e ítélni pusztán annak tartalma és a kitűzött célok alapján? Mi az impaktja (hatékonysága) egy gondolatnak? És folytatva a sort: mi az impaktja egy festménynek, zeneműnek, bármiféle műalkotásnak? Egy TV reklámnak? Egy politikusi nyilatkozatnak?
Valamennyi szellemi tevékenység. A reklám hatását könnyű lemérni: nő a reklámozott termék eladása. A TV reklámokat azokon a csatornákon helyezik el, amelyek nézettsége a legnagyobb, hogy a megcélzott népesség nagyobb szeletéhez jussanak el. De vajon az a termék,amit egy nézettebb (magasabb impaktú) csatornán hirdettek, feltétlenül jó is? A nézettség (ezzel a nagyobb reklámbevételek) eléréséért egyre alacsonyabb színvonalat produkáló versengés indult meg, ami már nem értéket teremt, hanem értékeket rombol, mert devalválja a kultúrát. A magasabb impakt érdekében.
És mi az impaktja egy orvosi beavatkozásnak?
Lehet-e különbséget tenni alapkutatás és alkalmazott kutatás között? Nyilvánvalóan van ilyen különbség, de ez értékbeli-e? Több-e vagy kevesebb egy lánglelkű felfedező intuíciója, mint egy rendszerező elme alapossága? A tudás megszerzése vagy a hasznosítása értékesebb a másiknál? És lehet-e ugyanúgy megítélni egy szellemi tevékenységet, mint egy gazdaságit? Van-e ára a kultúrának, műveltségnek? A politikusi tisztességnek? És van-e ára az egészség helyreállításának? Meg tudja-e mondani valaki, mennyibe kerül (mennyit ér) egy teherautósofőr? Egy pincér vagy fodrász? Egy politikus?
És végül: Lehet-e különbséget tenni kutatás és alkalmazott tudás között? Ez a különbség értékbeli vajon? Ugyanúgy kell-e megítélni az alkalmazott szaktudást, mint az új ismeretek kibontását? Hogyan lehet mérni az impaktját (a hatásosságát) a kultúrának, a műveltségnek? A politikusi tisztességnek? És az egészség helyreállításának?
Van-e kutatási kényszer?
Nincs. Egy egészségügyi intézményben, ha valaki csak a hivatásának él, megteheti, hogy a gyógyító vagy az azt kiszolgáló tevékenység mellett mással nem foglalkozik. Még marad arra is ideje, hogy képezze magát, szaktudását amivel hivatását gyakorolja fejlessze. Jobbá válik.
Elvárja magától, elvárja tőle a szakma, hogy tudását és tapasztalatait megossza másokkal, akik ebből saját tudásukat bővíthetik. De ez nem kutatás. A kutatótól az különbözteti meg, hogy a már felhalmozott tudást hasznosítja. Nem újat teremt, csak a meglévőket új összefüggésekbe helyezi, új következtetéseket von le. A megélhetési kutatótól pedig az különbözteti meg, hogy csak akkor ír, akkor beszél, ha mondandója van, és a fórumot úgy választja meg, hogy elérje a megcélzott közönséget. Egy téma pedig akkor is érdekes marad számára, ha a közlemény kéziratát már leadta.
Van. Minden pályázathoz ugyanolyan adatok megadását kérik. Az előmenetelnél számítanak a numerikus mutatók, ahogy egy szaktudás dokumentálását megkívánó vezetői beosztás betöltésénél, és akkor is, ha valaki valamilyen ötlete megvalósításához pénzt kér egy erre létrehozott alaptól. És a pályázatot olyanok fogják elbírálni, akik más pályán, más versenyszámban indulva más szemlélet szerint mérik a saját teljesítményüket.
Ha egy klinikum területén dolgozó szakember kevesebb pontot gyűjt, mint aki csak ezzel foglalkozik, kevesebbnek ítéltetik. Egy beteg pedig, ha orvoshoz fordul vagy kórházba kerül, egészséges akar lenni, nem pedig közlemény vagy oktatási tananyag. Ennek biztosítása jelenti a mi sikerünket. Ennek biztosítását várjuk mi el.
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm azoknak, akik kifejezték egyetértésüket. Köszönöm azoknak, akik szerint nincs ugyan igazam, de elismerik, hogy jogom van a véleményemet kifejezni. És köszönetemet fejezem ki azoknak, akik minden megnyilvánulásomra támadással reagálnak, mert ezzel jelzik számomra leginkább, ha igazam van.
Hivatkozások
- Babits, M.: Húsvét előtt. In: Babits Mihály összegyűjtött versei, Szépirodalmi, Budapest, 1968. pp. 267-271.
- Barcs, I.: Hogyan segítheti a klinikai mikrobiológiai laboratórium az infekció kontrollt? Infektol. Klin. Mikrobiol. 1998, 5, 172-179.
- Gánti, T.: Becsmérés. Természet Világa, 1986, 117, belső borító.
- Godó, Á., Sztana, B.: A Horthy-rendszer katonai ideológiája. Zrínyi, Budapest, 1965. pp. 165-171.
- Nemeskürty, I.: Requiem egy hadseregért. Magvető, Budapest, 1972.
- www.wikipedia.hu
Megjelent: Infektológia és Klinikai Mikrobiológia, 15: 186-189(2008)
