Szerző: Dr. Barcs István
Köhögnek a szamarak? A szamárköhögés olyan alsólégúti baktériumos fertőzés, amely a Bordetella pertussis toxinja által kiváltott fuldoklásba hajló köhögéssel jár. Aki hallott már szamarat iázni, az érti a népies nevet. Elállíthatatlan görcsös köhögés, amit már a fulladás határán a légszomj átvált egy rövid kétségbeesett belégzésbe, az ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ba, de ezt azonnal újra megszakítja a köhögés, a levegő kipréselése. Különösen szörnyű egy csecsemő fuldokló köhögését hallgatni, akinél a betegség is sokkal súlyosabb formában zajlik. A tudományos név pertussis. Angolul whooping cough, ami hangutánzó megjelölés, a huhogást, hujjogatást jeleníti meg. Románul tuse măgărească, szó szerint szamárköhögés. Tuse a köhögés, măgar a szamár. Horvátul veliki kašalj (erős köhögés) vagy szintén a csacsival magareći kašalj. Angliában és Walesben, valamint Horvátországban már egy éve tömegesen fordul elő ez a védőoltással megelőzhető betegség. Belgrádban négy csecsemő halt meg ebben a betegségben, egy ötödik életéért intenzív osztályon küzdenek. A minap egy rádióhír volt, hogy Bodzavásár (Buzău) környékén egyre több szamárköhögés eset fordul elő. A helyi kórház főorvosa arról panaszkodott, hogy hiába a védőoltás, nem élnek vele a helyiek, mert hiszen a betegség annyira ritka (volt eddig), hogy az oltást felesleges zaklatásnak tartották.
Talán még nem merült el a feledés mélységes tengerében az, hogy nem is oly régen, szintén Romániában egy másik ún. gyermekbetegség, a kanyaró okozott tömeges megbetegedésekkel és halálozásokkal járó járványt, ami – természetesen – áthúzódott a szomszédos megyére, Magyarországra is. Makó körzetében szintén sokan betegedtek meg, oltottak is (hiszen nálunk a kötelező védőoltások beadása alól mentességet kiharcolni még nem lehetséges. Ugyan – tudjuk – vannak orvosok, akik a szülő kérésére nem adják be, de az igazolást kiállítják róla, hogy a büntetést az áldozatkész szülő elkerülhesse, de ez a jelenség még nem lehet tömeges. Bizonyíték természetesen nincs rá, hiszen bűncselekmény. Minimum közokirat-hamisítás, de lehet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés is. Habár nem vagyok jogász. Nem is tudja más, csak azok a népegészségügyi hallgatók, akik ilyen témában készítették szakdolgozatukat, és az óvatlan anyukák az aranyos kislányoknak őszintén elmesélték, hogyan óvták meg gyermekük ártatlan egészségét a gonosz oltásmaffiával szemben. És most már tudják az államvizsga-bizottság megdöbbenő tagjai is, akik előtt a hallgató diplomamunkáját bemutatta.)
Amíg az Egyesült Királyság valóban katasztrofális színvonalú egészségügyi hálózatát alig két évtizeddel ezelőtt össztársadalmi összefogással, a kormányzat és a parlamenti pártok teljes összefogásával és közismert, mindenki által hitelesnek elfogadott személyiségek támogató részvételével sikerült úgy megreformálni, hogy más országok számára irigyelt, követendő példává vált, addig minél keletebbre megyünk Európában, annál nehezebb az összefogást felfedezni, és a celebritások sem (mind) a tudományosan alátámasztott célokat támogatják, hanem inkább a laposföld-hit átvitt vagy konkrét követésére buzdítanak. Romániában például ismert művészek, előadók, írók, közéleti személyek és az ortodox egyház pópái is beálltak az oltásellenesek mögé. Az eredménye ismert. Nem ők győztek, nem is a szabadságjogok, hanem a vírus.
Indiánok és nyájimmunitás
Hajdan gimnáziumi osztálytársam, a későbbi vívóiskola- és -dinasztiaalapító Decsi Pista gyötört minket igen hosszú és fájdalmas viccekkel. Az egyik – erősen lerövidítve – arról szólt, hogy az indiánok tél közeledtével kimennek a hegyoldalba fát vágni, tüzelőnek. Amikor már jó sokat behordtak a faluba, elmennek a varázslóhoz, megkérdezni, milyen tél várható? A varázsló mered a tűzbe, és azt mondja: Igen-igen, nagyon-nagyon kemény telünk lesz! Hát nincs mit tenni, az indiánok mennek vissza a hegyoldalba, és vágják, vágják a fát. (…) És ez így megy perceken át. Amikor az indiánok (és az osztály) már nagyon unja, megkérdezik: Jó, jó, de mondd te varázsló, honnan tudod, hogy ilyen kemény tél lesz?! Mire a varázsló: Hát ülök itt a sátor előtt, a tűznél, és látom, hogy a szemközti hegyoldalban az indiánok már hetek óta egész nap vágják a fát. Hát biztos, hogy azért teszik, mert igen-igen, nagyon-nagyon kemény tél lesz!
Hogy mi köze ennek a védőoltásokhoz? Oly sok okos, a szitán átlátó oltásellenes mondja, hogy a nagymamája-dédmamája sem kapott védőoltást, mégis egészséges maradt, nem betegedett meg diftériában, szamárköhögésben, kanyaróban,, stb. Való igaz, az én nagymamám sem kapott védőoltásokat, és mégsem halt meg gyermekkorában. Ahogy mindannyian csak ilyen nagymamákkal dicsekedhetünk felmenőink között. Senkinek nincs olyan nagymamája, aki meghalt gyerekkorában, ugye? Miért is nincs?
Amiért többen vannak azok, akiknek a felmenője védőoltás nélkül életben maradt, mint azok, akik védőoltást szintén nem kaptak, halálos fertőző betegséget viszont igen, és ezért elhaláloztak még azelőtt, hogy utódot hagyhattak volna maguk után,ez vajon bizonyíték lenne arra, hogy védőoltás nélkül nagyobb az esélyünk az életre?
Szabó Dezső Életeim című torzóban maradt önéletrajzában ír gyerekkori pajtásáról:
„Katica lázas volt, és alig tudott szólni. Az orvos rögtön jött. Megvizsgálta Katicát, nagyon komoly lett. A gyermekek fertelmes görénye: a difteritisz harapta torkon a csodálatos gyermeket.
Másfél nap alatt végzett vele. Minden pillanatban be akartam rohanni ágyához, hogy térden sírjam vonagló kis lelkébe végtelen búbánatomat. Nem engedték. A ragályos betegség miatt látnom sem volt szabad.”
Szabó Dezső sem volt oltva, természetesen. Igazából nem tudom, volt-e családja, lettek-e gyermekei? De írt arról, többször, hogy adott esélyt magának rá, mert őt a Halál elkerülte. Katicának nem adatott meg még az esély se. Csak az író fantáziájában élhetett tovább a remény, hogy a gyermekkori jóbarát legyőzi a fájdalmat, a veszteséget:
„Ó, a Halál, a fertelmes, az orgyilkos, a gyáva! Aki bújva öl, és láthatatlanul hősködik! De ő fel fogja kutatni a világerdő mélyén, elébe toppan, hogy ne tudjon elfutni a gyalázatos. És végleges, irtózatos párbajra fogja kihívni, hogy küzdő lábuk tiprásai át fognak majd döngeni minden emberek szivén, és felébresztik a holtakat. És ő fog győzni, le fogja gyűrni a bestiát, két vállát odaszorítja a földhöz, ráhág mellére, beöklözi vigyorgó száját, és diadalmasan fogja világgá kiáltani: – Emberek, meghalt a halál, megöltem a Halált, felszabadítottalak benneteket! Ó, Katica, édes Katica.”
A vicc indiánjai, habár nem tudták, de alapos prevenciót valósítottak meg. Gondoskodtak a téli tüzelőtől, hogy elejét vegyék a vacogásnak, a fagyhalálnak. A varázsló, bár szintén nem tudatosan, de a helyes irányba terelte a benne bízó népét. A bizonyíték, az érvrendszer? Hát, (…)
Tízpennis érvelés és ikertornyok
Példa bőven van bizonyítékokra a védőoltások mellett, de a téves logikai következtetésekre szintén. Egy medikus hallgatótól kaptam kölcsön Dr. Sherri Tenpenny egy könyvét, hogy mi a véleményem állításairól. Ő egy amerikai, igen termékeny író, aki elmerülve az általa szerzett ismeretek medencéjében azokat rendszerbe foglalva felismerésekre jutott.
Jó ötven éve olvastam a számítógépes logikáról a példát: Bort iszom szódával, berúgok. Whiskyt iszom szódával, berúgok. Konyakot iszom szódával, berúgok. Mit tegyek? A PC válasza: Ne igyál szódát!
A hölgy egyik, igen logikusnak látszó következtetése így hangzott: Az Egyesült Államokban több évtizede nem fordult elő egyetlen járványos gyermekbénulásos eset sem. Az, hogy ennek ellenére oltani akarják a csecsemőket egy nem is létező betegség ellenében, a napnál világosabban bizonyítja, hogy a védőoltások a gyógyszergyári lobby érdekét szolgálják, feleslegesek, és ebből következően károsak.
Persze, logikus. Lenne. Ha nem léteznének olyan fertőző betegségek, amelyeknek a kórokozói itt vannak közöttünk, de a súlyos (halálos) kimenetelű fertőzésformájuk azért nem alakul ki, mert védőoltásokkal előzzük meg azokat.
Amióta kiszabadultak a betegségek Pandóra szelencéjéből, fertőző formáik közül egyetlen egy volt, amit végérvényesen sikerült a Föld színéről eltüntetünk. A fekete himlőt. A föld mélye még rejtheti a himlőben elhunytakat befogadó tömegsírokban, és őrzik a WHO által felügyelt egy orosz és egy amerikai laboratóriumban azért, hogy ha megint megjelenne, lehessen újra védőoltásokat előállítani. De 1980-ban, mert a lappangási időt is beleszámítva nem maradt kitől megfertőződni, azaz a nyájimmunitás a teljes bolygóra kiteljesedett, az egészségügyi világszervezet a védőoltási kötelezettséget megszüntette. Ehhez az is kellett, hogy a kórokozó vírus csakis az ember parazitája legyen, azaz sem állatban, sem növényben, sem az élettelen környezetben ne szaporodjon, ne bújjon meg, ne jelentsen valós veszedelmet.
Számos fertőzés eltűnt szem elől. A már említett torokgyík (diftéria), a szamárköhögés (pertussis) a kórokozó által termelt toxin következtében lép fel, és a védőoltás ezt a toxint közömbösíti. A toxint is termelő baktérium viszont van, védett (oltott) vagy betegségen átesett ember szervezetében is képes szaporodni és toxint termelni, csak a toxinja nem hat. Mert hat a védőoltás. Okoznak ezek a baktériumok enyhébb lefolyású alsó- és felsőlégúti fertőzéseket, minden évben többet. De a klasszikus fertőzés nem tud létrejönni, mert a nyáj véd. A nyáj úgy véd, hogy nincs kitől megfertőződni, mert akivel találkozhatom, az mind vagy védett (oltott), vagy ha nem kaphatott oltást vagy oltás ellenére benne nem alakult ki megfelelő szintű védelem sem fertőződhetett meg, mert ő sem találkozhatott fertőző forrásként viselkedhető fertőzött beteggel. Pont.
Az Egyesült Államokban is oltják a gyerekeket a járványos gyermekbénulás ellen, habár Tenpenny leellenőrizte: több évtizede a betegség nem fordult elő az Államokban. A járványos gyermekbénulás (Heine-Medin kór, gyermekparalízis, poliomyelitis) kórokozója olyan enterovírus, amely a tápcsatornán (szájon) át fertőz és a széklettel távozik, tüneteit az idegrendszerre hatva fejti ki. Védőoltással (az élő de gyengített vírust tartalmazó Sabin cseppekkel vagy a kevésbé hatékony de kisebb kockázatú elölt vírusból álló Salk vakcinával) megelőzhető és a nyájimmunitás fenntartható. De a vírus a védett (oltott) emberben is megtapad, megsokszorozódik, a széklettel kiürül és a környezetben (szennyvízben) kimutatható. És amíg oltatlan emberbe nem kerül, nem fertőz. Ennyit Tenpenny doktornő következtetéseinek helytállóságáról. Aki a tudomány világa felé nyitott gyógytornász, és érdeklődve fordult más egészségügyi szakterületek felé is. Olvasmányait maga számára értelmezve úgy érezte, átlát olyan szitán, aminek létezésére mások nem figyeltek fel.
A viselkedéslélektan ismeri a Dunning-Krueger hatásként leírt jelenséget, mi szerint valaki a felkészültségével fordított arányban tanúsít magabiztosságot ha hozzászólni kíván valamilyen témához. Ahogy nő az emberek megszerzett tudása egy területen, úgy csökken önbizalmuk, ami majd a valódi szaktudás megjelenésével kezd el ismét emelkedni. Láthatjuk nap mint nap, az internet népe az energetikától a külpolitikáig mindenhez (is) ért, magas fokon. A járványtan se kivétel. Mert ugyan az ő foglalkozását elsajátítani neki sokat kellett ám tanulnia, de ki ne értene ahhoz, hogyan is van a… Bármi, amihez ő nem ér, de hiszi hogy igen. Mert ki nem érti ezt meg, és különben is olvasta, hallotta, vagy mondta a XY profeszor, aki fehér köpenyben volt?
Bródy János a ‘980-as években írta:
„Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen”
A tízpennis következtetések hibája az, hogy hiányzik mögülük a mikrobiológiai, infektológiai, járványtani és immunológiai felkészültség, és a kritikus (önkritikus) szemlélet. A kétely, ami nélkül nincs tudomány. Formális logika szerint elfogadható lenne, de… Ha viszont értéktelen, mert nem megalapozott, mert ártalmas, akkor igenis legyen erő őket kidobni!
Az Egyesült Államok magát biztonságban tudva élte mindennapjait. Pearl Harbour óta területét nem érte támadás. Valamennyi szomszédjával békességben élt hosszú évtizedekig, nem érzett mert nem kellett érezzen fenyegetettséget. Csökkent tehát az éberség, a védelmi készültség. Ha érkeztek is titkosszolgálati jelentések, nem foglalkoztak vele, hogy furcsa emberek kisebb csoportjai repülőgépvezetői tanfolyamra iratkoztak be, de csak a felszállás és irányítás technikája érdekelte őket, a leszállás már nem. Azt nem akarták megtanulni. És bekövetkezett 9-11. Felkészületlenül érte az országot a támadás.
Világszerte a védőoltások elterjesztésével a WHO sikeres küzdelmet folytatott a polio visszaszorítása érdekében. Habár a kórokozó vírust szennvízből, folyóvízből kimutatták pl. Izraelben és a szomszédos Szlovákiában is, betegség nem fordult elő. Vajon miért? És mitől bukkant fel újra a 2000-es évek elején a volt szovjet Közel-Kelet országaiban, Tádzsikisztánban és szomszédaiban, ahol az átoltottság csökkent? És mitől jelent meg Nyugat-Európa azon országaiban, ahová a kiadott schengeni vízum birtokában megnőtt a beutazók száma a fertőzött térségől?
Tetszik, nem tetszik: a védőoltások működnek. Kiprovokálják a beoltott szervezet védekezését és azt fenntartják emlékeztető oltásokkal azért, hogy ha találkozna a kórokozóval, azonnal vissza tudja verni annak támadását. Ha egy országnak akkor is van kiképzett és felszerelt hadserege, rendőrsége, titkosszolgálata, amikor béke veszi körül, akkor ha kívülről vagy belülről támadás éri, meg tudja védeni magát. Ha akkor kezdi el behívni a leendő katonákat, már talán késő.
Ennek a rovatnak azért Fele se a címe, mert úgy gondoltuk, ezeknek a könnyedebb hangvételű írásoknak, érezni fogja az olvasó, a fele se tréfa. Ebben a bejegyzésben viszont semmi tréfa nincs. A fele düh, a fele mély szomorúság. Hogy hiába annyi törekvés, a jó szándékú felvilágosító cikkek és riportok, mégis töretlen a hit a világmegváltó guruk irányában, akik átlátnak a szitán, és megtagadják, megtagadásra buzdítanak a mérget (mikrocsipet, a testünk DNS-ét megváltoztató anyagot, stb.) tartalmazó oltással, az azt ránk erőltetni akaró világméretű összeesküvésekkel szemben. Most, alig egy hónapja az egyik fővárosi plázában tartottak egy lakossági fórumot a kötelező védőoltásokkal szemben. Kifejezetten a gyermekük egészségéért felelősséget érző szülőket megcélozva, a szokásos szabad (még meddig, vajon?) aktivisták részvételével. Még meddig szabad játszani az egészségünkkel, gyermekeink egészségével, a jövőnkkel?
Legközelebb vidámabb dolgokról írok. Mondjuk a whiskey (így, amerikaiul) és a fertőtlenítés kapcsolatáról.
A Fele se rovatban eddig megjelent:
A burkus király és a kutyafejű tatárok
Kire hasonlít ez a kölök, mondd?!
Írok még…
